Kapusok kiválasztása és képzése III. rész.

Alsóvédés technikájának oktatása:

Kapus alapállásból süllyeszti súlypontját majd, kitörést hajt végre az alsó sarok irányába úgy, hogy a kar és a láb együttes mozgásával induljon a védés. A kart ejtjük a kitörő láb irányába úgy, hogy az ellenkezőkar fent maradjon, és a későbbiekben, vállmagasságban kinyúljon. Az ellentétes karnak fontos szerepe van, mert a sáncon megpattanó labdáért tud nyúlni! Ejtett kar a térd előtt egészen a sípcsont és a boka között álljon meg, a tenyér megfeszül. Amennyiben szükséges derékból rá kell hajolni a kilépő lábra hatékony takarás elérése érdekében. A kilépő láb térdből behajlik az elrugaszkodó láb megnyúlik.Ezt a technikát legtöbbször a balkáni országok alkalmazzák.

Hibás kitörés alsóra:

Alapvető hibák, amikor a kapus saját síkjában vagy hátrafelé véd.

Sűrűn előforduló hibák az alsó védéseknél főleg kezdőknél a lábfej nem fordul (1) ki vagy az
ellentétes kéz lóg, (2) térdig ereszti le a kezét (3).


Az eddig tanultakat össze tudjuk kötni erősítő és koordinációs gyakorlatokkal:

1. Zsámolyon történő gyakorlatok
2. Szivacson történő gyakorlatok
3. Bosu, dyner párnán végezhető gyakorlatok

Kicsúszásos alsó védés oktatása:

Ezt a védési technikát csak abban az esetben lehet alkalmazni amennyiben a tanítvány elég laza ahhoz, hogy sérülésmentesen végre tudja hajtani! Ezt a technikát a védési paletta színesítése miatt tanítsuk kapusunknak, mert ha hozzászokik, akkor minden alkalommal ez lesz a kiinduló pont és ez nem helyes! Van egy mondás a régi edzőktől, hogy FEKVŐ KAPUS VERT KAPUS! Elrugaszkodáskor a csípő kifordul úgy, hogy a kitörő láb az alsó lábszár lendületszerzésével spárgát végez a levegőben, ezzel egy időben a törzs, felsőtest és a kéz oldal irányba kinyúlik és odahajol a boka irányába. Itt is oda kell figyelni a kéz és lábmozdulatára, hogy előre felé támadó a boka elé érkezzen. Akkor jó a technika, ha a tanítványnem dől hátra, hanem az alsó végtagon helyezkedik el úgy, hogy a leggyorsabban alapállásba tud helyezkedni.

1. Egykezes kicsúszásos védést azért alkalmazzuk többet, mert a sáncon megpattanó
labdát a fent biztosító kéz tudja hárítani.
2. Kétkezes kicsúszásos védés abban az esetben alkalmazunk, amikor a védő úgy takar,
hogy a támadó csak oda tud lőni.

3. Kicsúszásos technikát jelenleg a skandináv országok kapusai alkalmazzák mérkőzéseken a legtöbbet. Ennek az a veszélye, hogy a hárított labda az ellenfélhez kerülhet. Kapusnak ezzela technikával szűkös a mozgástere, mivel nem tud olyan gyorsan felállni. Félmagas védés kitöréssel:Ezt a védési technikát csak távoli és test melletti lövéseknél alkalmazzuk, ami ugyan olyan nagy figyelmet érdemel, mint az eddig felsoroltak. A láb munkája teljesen megegyezik a felső védés technikájával.

4. Itt a folyamatos hibajavításra fokozottan oda kell figyelni egy rossz technika rögzülése miatt. Ez a tanulás idő minden gyereknél más, de tapasztalatom alapján átlagosan kb: 6 hónap.

5. 12 éves korban már tudatosítani kell a kapusokkal, hogy melyik az egyenes oldal és azt neki KÖTELEZŐ védenie. A védőhöz viszonyított szerep határozza meg a kapus helyezkedését és védését. Itt tudnia kell a test melletti lövések esetében, hogy melyik az ő oldala. A védőknek is tudniuk kell, melyik sávot kell sáncolniuk, takarniuk/

6. Szélen az elvárás, hogy a rövidbe nem kaphatnak gólt! Itt látható, hogy kapusunk mennyire elhivatott és kivehető a labdához való viszonya (nem fél a labdától). Későbbiekben térek ki a szélső védések oktatására.

Nagyon fontos a folyamatos hibajavítás!

Kapusok kiválasztása és képzése II. rész

12 éves kortól pedig legalább heti két kapusedzés ajánlott:

1. Alap mozgások megismertetése a gyerekekkel. (kéz tartása, alapállás, kilépések, kéz láb együttes használata, láberősítés stb…). Gyenge gumiszalag segítségével illetve saját test tömeg felhasználásával erősítjük a 1: csukló



2: könyök



3: váll, ízületeket az esetleges nagyobb lövések okozta sérülések elkerülése szempontjából.

2. Fontos a rendszeres nyújtó gyakorlatok végzése, tanítása és alkalmazása. Ezek feladatok alapos és tökéletes végrehajtása azért lényeges, mert erre fognak épülni a további képzések (Pl: alsósarokra történő kicsúszás, félmagas védés.). Kapusoknak nem csak gyorsnak, hanem nagyon lazának is kell lenniük a sérülések elkerülése végett.
3. Nagyon fontos odafigyelni a lábak erősítésére és a koordináció fejlesztésére, mert a gyakorlatokat csak ezek megléte után tudják hatékonyan elvégezni.

Mivel gyerekekről beszélünk így súlyzó használata tilos!
Minden esetben csak a saját testsúllyal dolgoztatjuk a gyerekeket!

A kapusok mozgásának alapja a lábmunka, ezért külön oda kell figyelni a lábak erősítésére. Továbbá a térdek és boka megerősítésére oda kell figyelni a későbbi sérülések elkerülése érdekében.
• Guggolások, kitörések
• Szökdelések
• Bosu és dyner párna használata
• Pad gyakorlatok
• Koordinációs létra alkalmazása

4. Ebben a korban tanítjuk az elrugaszkodást, a felső- és alsó védés technikáját. Ezt a technikát különböző gyakorlatokkal fejlesztjük.

Elrugaszkodási technikák:

1. Azonos lábról történő elrugaszkodás: Valószínűsíthető, hogy a labdarugó kapusok alkalmazzák még napjainkban is. Ezt a technikát a régi kézilabdás kapusoknál láthattuk, de jelenleg elvétve használják női kapusok. A hölgyek is folyamatosan térnek át az új technikára az eredményesség érdekében. Napjainkban egyre kevesebb női kapussal találkozunk, aki ezt a technikát alkalmazza. A férfiak teljesen áttértek az ellentétes lábról történő elrugaszkodásra.

2. Mozgásirányban ellentétesen történő elrugaszkodás: A kézilabda sportág gyorsaságának fejlődése hozta létre az új technika kialakulását. Jelenleg annyira felgyorsult a kézilabda játék és ezzel a lövő erő is megnőtt, hogy a kapusoknak is változtatniuk kellett sebességükön az eredményesség érdekében.


Felsővédés technikájának oktatása

Minden esetben arra kell odafigyelni, hogy a kéz és láb egységes összhangban mozogjon. Oda kell figyelni a helyes kéz és lábtartásra, ami természetesen az alapállásból indul ki. A kéz és láb egységesen előre haladó támadó jellegű mozgást végez, ami megnöveli a labdahárítás hatékonyságát. A kéz előre irányuló mozgása nagyobb felülettakarást is eredményez.
A kapus oktatását célszerű a kapuban elkezdeni, de nem fontos. Amennyiben van lehetőség kapuban dolgoznia a tanítványnak akkor a gólvonalra állítom, és egy labdát helyezek el a vonaltól 0,5 méterre előre úgy, hogy a kapufától beljebb essen. Ez azt a célt szolgálja, hogy a kapus előre haladó támadó mozgást végezzen. A gyakorlatot el lehet végezni alapvonalon illetve oldalvonalon úgy, hogy a képzeletbeli kapufát bójával helyettesítem.

Rossz kilépés felsőre:

Lóg a kapus keze
Lábfej nem fordul ki így mozgás közben a boka kifordulhat

Kétkezes felsővédés technikája:
Ezt a védés technikát abban az esetben alkalmazzuk, amikor a védő-védők olyan felületet takarnak be, hogy a támadó nem tud más sarkot lőni. Itt a kapusnak a lábmunkája teljesen megegyezik az egykezes felsővédés technikájával. A kapusnak úgy kell elrugaszkodnia, hogy a teljes testével odaérjen az adott oldalba teljes testfelülettel. Erre azért van szükség, hogy teljes testével elállja a labda útját és biztosan megbírja fogni a labdát két kézzel vagy ki tudja ütni az alapvonalon túlra.
Kétkezes felsővédés hibája:
Amennyiben a kapus nem ugrik, kellő képen be az adott oldalba akkor nem tudja hárítani a lövést. Itt nagy szerepe van a felsőtest izomzatának, mert ha nem elég erős a labda ereje elviszi a kezeket és sérülést is okozhat.



A kapus nem beugrással próbálja hárítani a lövést, hanem kilépéssel az általában midig gól, mert nincs mögötte a teljes teste. Problémát okoz még, hogy a test kifordulásával és a kéz keresztbenyúlásával nagy az esélye, hogy a felső sarkot nem éri el a kapus, illetve a lövés ereje elviszi a kezeket és gólt eredményez.



Félmagas védés kitöréssel:
Ezt a védési technikát csak távoli lövéseknél alkalmazzuk, ami ugyan olyan nagy figyelmet érdemel, mint az eddig felsoroltak. A láb munkája teljesen megegyezik a felső védés technikájával csak annyi a különbség, hogy a kart csípő magasig ejtjük, ott már befeszül a teljes kéz és a tenyér ujjakkal.

A hibák megegyeznek a felső sarok védéseinél.

Félmagas védés oktatása kéz, láb technikával:

• Félmagas védésnél először a csípő kifordul, és a könyököt leejtjük csípő magasságik úgy, hogy ezt a holtteret betakarjuk.
• Alsó lábszár felcsapódik, a kéz alkarja csípőmagasságba kinyúlik.
Ezt a védés technikát ziccernél, 7m-es lövéseknél, szélsővédéseknél használjuk, amikor olyan felületet (holt terület) kell betakarnia a kapusnak, amit csak kéz-láb gyors mozgásával, tud elérni

Folytatás következik …..

Kapusok kiválasztása és képzése. I rész.

Nagy Zoltán tanulmánya.

A kisiskoláskor és a kézilabda játék oktatása területén sok eltérő, de összességében hasonló
jelenséggel találkozhatunk. A kifejezetten bátor gyerekek, akik kiemelkedő génállományuk
miatt életrevalóbbak, vagy biológiailag fejlettebbek a társaiknál szinte a játék minden
elemében felülkerekednek. Ez nincs másképpen a kapuba állásnál sem. Ebben az életkorban
célszerű minden gyereket kipróbálni, tesztelni a kapuban. Elképzelhető az is, hogy éppen az
jelent motivációt egy gyerek számára, hogy látszatra nem kell annyit mozogni, vagy a
pillanatnyi hátrányát tudja leplezni a többiekkel szemben. Ilyen esetekben célszerű a
nevelőnek kiemelni a kapusok szerepét, hogy a későbbiekben értéke legyen a csapat számára.
A kapusok kiválasztását már 10 éves kortól el lehet kezdeni! Ebben az időszakban váltanak
szivacslabdáról a gyerekek bőrlabdára. Nagy a valószínűsége, hogy aki szivacslabdában
ügyes volt az bőrlabdánál is az marad, illetve aki vállalja a kapus posztot, felkészült arra,
hogy a labda súlya, keménysége más érzetet ad egy-egy hárítás kapcsán. Mentális problémák
fordulhatnak elő a labda sújtása illetve ütése végett.

A kiválasztást 12 éves korban ajánlott befejezni, mert ekkor el kell kezdeni a képzés első
szakaszát, de figyelembe kell venni a gyermek elhivatottságát és fanatizmusát. A gyerekek ez
idő tájt már figyelmesebbek, érettebbek a feladatok elvégzésére. A kapusképzés
megkezdésekor szükséges, hogy a játékos zökkenőmentesen el tudja végezni a monoton
munkát illetve, tudatosítsa magában, hogy miért dolgozik. Lényeges szempont a képzések
megkezdése előtt, hogy a gyerek mennyire képes testének és végtagjainak mozgatásában
önállósítani egyiket a másiktól. A másik lényeges elem, hogy a karok és lábak önálló
technikáink tanításához milyen mértékben áll rendelkezésre a minimális izomzat, amit később
egy-egy lövés esetén meg kell tartani neki.

Kapusok kiválasztásnak főbb jellemzői:
 Pszichés tulajdonságok / ne féljen a labdától, 20 percet folyamatosan koncentrálni
tudjon adott szituációban /
 Elasztikusság /ízületi lazaság, ruganyosság/
 Reflexei korához képest jók legyenek.
 Korához képest a mozdulat gyorsasága is megfelelő legyen
 Antoponetriai mérés által meghatározott testmagasság

Összegezve a kapus kiválasztásának három legjellemzőbb képességeinek csoportja:
1. Testalkati
2. Motoros
3. Pszichikai

Három fajta kapus alkattal foglalkozhat a kapusedző:
Magas kapusok 195-200 cm felett: Magasságukból adódóan hosszú végtagokkal
rendelkeznek, de itt is eltérések lehetnek a testtömegükre való tekintettel 110-130 kg körüliek.
Méreteikhez képest gyorsak. Test méreteik kihasználásával nagy felületet takarnak a kapuból.
Közeli lövéseknél előnyben vannak, mert nagy felületet takarnak el a kapuból. Pl: Sterbik
Árpád, Nenad Puljezevics
Kisebb testméretekkel rendelkező kapusok: 185-192cm: Testsúlyuk (kb: 80-90kg), rendkívül
gyorsak, óriási rutin, tapasztalat jellemzi őket. A mérkőzések alatt rendkívüli pszichés
aktivitásra képesek. Nagyon jó koncentráló és elővételező képesség, változatos és sokszor
kiszámíthatatlan védési technika a sajátosságuk. Pl: Dejan Peric, Therry Omeyer
Hosszú, nyúlánk testalkatúak 192-200cm felett : Testsúlyuk 100-110kg, hosszú végtagokkal
rendelkeznek. Előnyeik is innen származnak, szinte minden labdát elérnek. Pl: Fazekas
Nándor, Richard Stochl, Niklas Landin Jacobsen, Andreas Wolff .
Mindegyik típusra jellemző: a bátorság, a fájdalomtűrés magas szintje, reflexek sebessége,
anticipáció magas szintje, mozdulatgyorsaság kiemelkedő szintje, hajlékonyság,
elasztikusság.
Mindenféleképpen a kapusedzőnek oda kell figyelnie arra, hogy az alacsony és magas
kapusoknál teljesen el fog térni az edzésterv és ebből adódóan az edzésmunka 16 éves kortól.
12 éves korig hagyja a kapusedző a gyerekeket, hogy élvezzék a játékot, de ha gyerekben meg
van az elhívatottság, akkor 10-11 éves korban el lehet kezdeni a kapusokkal az alapok
megismertetését és ekkor heti egy kapusedzés ajánlott! Azonban alapfelállása minden esetben
jó kiindulási pont legyen az alsó és a felső lövések szelektálásánál.
Nagyon fontos a helyes kéztartás megtanítása a kapusoknál. Erre épül az alapállás és a
mozdulat sorok kivitelezése, pl: mint a lábmunka.

Kéztartás:
A felkarok vállmagasságban helyezkednek el kicsit rézsútosan előre úgy, hogy az alkar magas
tartásban derékszöget zár be a felkarral. Felkarok 5-10 fokos szögben, könyökben előre
döntve tenyerek kifelé fordítva helyezkednek el. Az ujjak nyitottak. Akkor jó a kéztartás, ha a
szem perifériájában látja kezeit a kapus.
1. 2.

Kéztartási hibák:
Alapvető kéztartási hibák előfordulnak, amik nagyban befolyásolják az eredményességet ezért
minden esetben a helyes kéztartást kell megtanítani a gyerekeknek. Idősebb korban (25 év
felett), mikor a védési stílusa kialakul úgy is abban a pozícióban fogja tartani a kezét, ami
neki kényelmes!

Az alap kéztartási hibákra hívnám fel a figyelmet, amit fotókkal illusztrálok:
1. Fej fölött helyezkednek el a tenyerek
2. Ejtett vállak
3. Karok fej mögött helyezkednek
4. Tenyerek kifele fordulnak oldalra
5. Alkarok behajlanak a fülek mellé

1. 2. 3. 4. 5.

Lábtartás:
„A lábak vállszéles terpeszben helyezkednek el úgy, hogy a lábfejek kissé kifele fordulnak.
Térdek enyhén hajlítottak és a testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlanak el.”
(Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014)

Tradicionális oktatás elve azt tanítja, hogy akkor jó az alapállás, ha egy ceruza a cipője sarka
alatt elfér. Ez a lábhelyzet azért fontos, hogy a kapus könnyebben el tudjon indulni az adott
irányba. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ügyeljünk a helyes lábtartásra, mert ha hibásan
áll a kapus az elindulás lassú illetve helytelen lesz a mozgása. Alapvetőbb hibák a
következők: teli talpon áll a kapus illetve nagyon előre viszi testsúlyát a talp elülső-külső
részére. Amennyiben a súlypont sarkon, tehát hátul helyezkedik védésnél a játékos a súlypont
könnyebben kibillen, és hanyatt esik, illetve fenékre ül.

A fentiek összessége adja a kapusok alapállását

„Lábak – vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordul, térdben enyhén hajlítottak, és a
testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlik meg.

Törzs – egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén
helyezkedik el.

Fej – magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a
játékosok mozgását.

Karok – könyökben hajlítva úgy helyezkednek el a test síkjában, hogy a tenyerek
fejmagasságban, néha váll- és csípőmagasság között, kifordulnak a labda irányába.)

(*Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami
lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek
kivitelezését. Testtartása állandó készenlétet és gyors cselekvési képességet sugalmaz,
figyelme pedig folyamatosan a támadás súlypontjára, a labda pillanatnyi helyzetére
összpontosul.” (Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014.)

Folyamatosan figyelembe kell venni gyerekeknél a növekedést és ezért nagyon fontos a
folyamatos hibajavítás. Gyerekeknél a növekedéssel együtt a kéztartás folyamatos
helyzetének beállítása lényeges. Amennyiben nem javítjuk, hozzá szokhat rossz test- és
kéztartáshoz valamint a felesleges terület védéséhez, ami későbbiekben hátrányt okozhat
teljesítményében.

Folytatás következik….