Nyolcéves gyerekek komplett edzése. Mórahalom

A kisiskolás életkor igen fogékony a különböző külső ingerek feldolgozására. Különös tekintettel a koordináció fejlesztésében nyílik alkalom, a hatékony testi nevelés területén. A tér – idő vonzásában, sok lehetőség adódhat számunkra. A térben való látás, és az ezzel járó mozgástanulás, illetve tempó – ritmus érzékelés és több irányból érkező ingerek folyamatos feldolgozásában érhetünk el kimagasló eredményeket. Azonban, nem a tudatos cselekvésekre kell gondolnunk, amit hosszabb vagy rövidebb tudatos gondolkodás és tanulási fázis előzhet meg, hanem a vizuális emlékek és a gyakori ismétlésből adódó sematizálás alakíthat ki. Lényeges továbbá tudatosítani, hogy ebben az életkorban a törzs és a végtagok együtt és külön – külön történő mozgásaiban, kellő megalapozottsággal előkészített gyakorlatok alkalmazásával, sokat tehetünk tanítványaink sokoldalú képzéséért. Az alapokat ebben az életkorban sikeresen felépíthetjük. Az alábbi klipek olyan edzés részleteket mutatnak, amit nulla gyakorlással, a minap egy U8 korosztályú kis csoporttal mutatunk meg Mórahalmon, az összegyűlt szakembereknek.

1. Bemelegítés és a labdával történő mozgások előkészítése, előre elhelyezett tornapadok és kerülő bóják, illetve zsámoly segítségével. Módszertani szempontból is inspiráló lehetnek a látottak, hiszen hatékonyan és kevés idő ráfordítással voltam képes több edzés részletbe megfelelni anélkül, hogy hosszabb időt fecséreltem volna el arra, hogy a termet rendezgessem egy újabb feladathoz.

2. Ebben a klipben a torna szőnyeg segítségével, az esések, a test földre érkezése, illetve a játékszabályból adódó helyezkedés, a figyelem megosztottsága és gyors döntések meghozatala érdekében állítottam össze. A szőnyegre történő ugrások, csúszások, tompítják az esésekből adódó fájdalmakat, és vezethetik át a gyerekeket a kicsúszások végrehajtására.

3. A labdával való bánásmód, az egymásra épülő ügyességi versenyzések, amik igazából párban, de éppenséggel külön, egy az egy elleni párharcokban valósult meg, kellő küzdelmet kreált! A feladat felépített, hiszen több didaktikai alapelvet is figyelme vett. Van egy része, amikor együtt, majd külön és a végén egymás ellen „harcolnak” támadó – védő kapcsolatban.
A meghívásomért szeretnék köszönetet mondani a Tisza Volán SC vezetőinek, szakembereinek. Külön köszönöm, a mórahalmi U8 csapatának a bemutatón való részvételt!

A FIATAL SPORTOLÓK SZÜLEINEK 10 PARANCSOLATA.

A Bibliától elnézést kérve írta Joe Haefner, megfontolásra érdemes.
Egy ideje nagy erőkkel terjed a különböző magyar közösségi oldalakon is a tengerentúli kosárlabda-utánpótlásedző irománya, amely ország- és sportágfüggetlen. Így nyugodt szívvel tudjuk a futsal palánták szüleinek is a figyelmébe ajánlani.

1) Támogasd és bátorítsd gyermeked, légy ott a mérkőzésein, szurkolj a játékosoknak, és az ellenfélnek is!
2) Ha teheted, gyakorold a sportot gyermekeddel edzéseken kívül is, amennyiben a gyermeked is úgy szeretné, de semmiképp se kényszerítsd! A gyermek kényszerítése haraghoz, konfliktusokhoz és korai kiégéshez is vezethet.
3) Viselkedj sportszerűen a gyermekeddel, ne kiabálj vele a mérkőzéseken, vagy mérkőzések után a teljesítménye miatt, még akkor sem, ha megérdemli!
4) Tudatosítsd magadban, hogy az utánpótlássport a gyerekeknek és nem felnőtteknek van! Ne hasonlítsd a gyermeked más játékoshoz, vagy testvérhez, akár pozitív, akár negatív minőségben!
5) Kerüld el a gyermeked, vagy más játékos játékban nyújtott teljesítményének kritizálását a hazaúton! Csak akkor beszélj a meccsről, ha a gyermeked is ezt szeretné!
6) Gondoskodj arról, hogy a gyermeked időben megjelenjen edzésen, vagy mérkőzéseken! Ha nem tud időben megjelenni a gyermek, értesítsd erről az edzőt!
7) Törekedj arra, hogy mindig pozitív példakép legyél a gyermeked számára, kerüld a játékvezetőkkel kiabálást, még akkor is, ha rosszul döntenek, vagy teljesen elcsesznek valamit! Mikor mégis erre készülnél, emlékeztesd magad, hogy a játékvezetők gyakran önkéntesek, fiatalok, vagy ők maguk is még képzésben vannak!
8) Értsd meg, hogy bár nyerni jó móka, de kutatások bizonyították, hogy a gyerekek inkább játszanak egy vesztes csapatban, minthogy padon üljenek egy nyertes csapatban! Ennek megértésébe beletartozik az is, hogy a gyerekeknek szükségük van játékidőre – nemcsak a te gyermekednek, vagy a legjobbaknak – és hogy hibázzanak, jól érezzék magukat és fejlődjenek! A gyermekek eltérő módon fejlődnek, Michael Jordant is kidobták a csapatából második gimnáziumban, ugyanennyi idősen Bill Russel mindössze 179 cm magas volt.
9) Ne oktasd a lelátóról a saját gyermekedet, vagy másét! Amennyiben problémád van a hivatalos edzővel, azt négyszemközt beszéld meg vele! Ha te magad is edzősködni akarsz, inkább jelentkezz edzői iskolába!
10) Mindig emlékezz rá, hogy felnőtt vagy, viselkedj annak megfelelően! Sokkal bonyolultabb egy gyereknek megbirkózni egy fékezhetetlen szülővel (ez vagy te), mint egy szülőnek egy megfékezhetetlen gyerekkel.
Forrás: Breakthrough Basketball

A védekezés váljon szokássá!


A védekezés ma már napjaink kézilabdázásában teljesen átalakult a korábbi évekhez képest. Támadó jelleggel és határozott labdaszerzési szándékkal építjük fel. Minél idősebb és a játékra érettebb játékosokkal dolgozunk, annál inkább tolódik át a képzés a tudatosság felé. Minden védekező csapat törekszik elővételezni a támadók tevékenységét. Persze, ehhez első lépésben a mozgásokat szükséges megtanítani, amiből idővel, védekezési szokások alakulhatnak ki! Ahhoz, hogy egy csapat jól és hatékonyan tudjon együtt mozogni a védelemben, az egyén szerepvállalását, feladatainak ellátása érdekében kell képeznünk! Sok olyan előkészítő, rávezető játékot ismerünk, amely a labda nélküli helyezkedést, az elővételezést, illetve a szükséges támadó jelleget alakítja, formálja a tanítványaink edzésmunkájában. Nagymértékben lehet segítségünkre maga a játék, amely csak elemeiben hasonlít a tényleges kézilabda játék védekezés felépítettségéhez. Azonban a játékban, mint ahogy a nevében rejlő kifejezések is, mint előkészítés vagy rávezetés, egyértelművé teszi számunkra magát a törekvést, hogy miért alkalmazzuk az edzések során.

Az védekezési szokás kialakítása hiányában, nagyon leszűkül az esély arra, hogy egy adott pillanatban, hatékonyan és a lehető leggyorsabban tudjon dönteni az egyén. Védekezési szokáson azt értem, hogy már fiatal életkorban, természetesen az értelmi felfogókészséggel szinkronizálva, olyan alapokat tudatosítsunk a tanítványainkkal, amik rendszeresen visszatérő jelenségek. Értem ez alatt, nem a teljesség igényével, mint például
– Kiemelten fontos legyen a lábak helyzete, mozgása, a támadó megállítása szempontjából.
– Ne állva várja a védőjátékos a labdás támadóját!
– Az ütközés előtt, tudja a védőjátékos testét és egyensúlyérzetét olyan helyzetbe hozni, amivel képes, megállítani a nagy lendülettel érkező támadóját.
– Képes legyen mélységben és szélességben hatékonyan és gazdaságosan mozogni.
– Tudja, alkalmazni a „V” alakban történő alapmozgást! (kitámadás – vissza húzódás)
– Sáncoló tevékenység és a mélységi kitámadás közötti különbségének értelmezése.

Az élekor és a cselekvőképes tudás növekedésével, a speciális mozgások, alkalmi megoldások, vagy éppen, a személyre szóló taktikai utasítások megvalósítása, akkor lehet hatékonyabb, ha a védekezésben szerzett alapismeretek, szokássá kialakult tevékenységekben érlelődött. Hasonlóan, mint a támadójáték esetében is, attól válik eredményessé a védelem egy csapatjátékban, ha egyénileg képzettek a tanítványaink. Lényeges képzési hiba, ha az egyén felkészítését, védekezési szokásainak hiányában, megelőzi a csoportos, vagy csapat taktikai védekezés kialakítása. Képzeljük csak el, hogy a sok gyakorlás és a mozgások sulykolását követően, a következetesség és a rendszeresség hatására, a védekezéssel kapcsolatos egyéni technika megjelenítése, azonos lesz a reggeli fogmosás, vagy az étkezések előtti kézmosás szokásának kialakulásával.