Nevelőedzőnek érdemes tudni..

siker 1.
Tisztában kell lennünk, hogy a kisiskolás gyermekek cselekedetei nem tudatos agyi működés terméke, hanem a vizualitás és az öröklött adottságainak köszönhető visszajelzések. Másrészről az adott kronológiai életkori sajátosságok, egy fejlettebb biológiai érettségi szintnek köszönhetően jelentkeznek. A képzést azért kell több alkalommal megismételni a versenyekkel szemben, mert a gyerekek az emlékekre alapozva képesek a mozdulatokat megcsinálni újra és újra, a tudatos kontroll hiányában. A begyakorolt, sok alkalommal megismételt mozdulatokat képes a kisgyermek újra megcsinálni. Talán 10, de leginkább 12 éves gyerekek képesek tudatosan végrehajtani cselekedeteket, és így gyorsabban tanulni. Maga a testtudat kialakulása, egy még későbbi lépcsőfok az oktatómunka területén. Ebből fakad a másik lényeges szakmai feladat, hogy bemelegítéseket minden esetben a nevelőedző vezesse! Hiszen, többségében 12 éves életkorig nem tud önállóan melegíteni a gyerek. Nem képes szelektálni, főleg nem egymásra építeni a gyakorlatokat, terjedelem és az intenzitásról nem is beszélve.

A nevelőedző feladatkörei

A labda nélküli és a labdával történő mozgások gyakoroltatása minden esetben az alapok megismertetésével kezdődjék. Ne akarjunk nagyokat lépni a tanítás fázisaiban és ne akarjunk felépíteni semmit a hiányzó alapok nélkül.
Futás, ugrás, dobás. A három alapvető atletikus mozgást folyamatosan direkt vagy indirekt módszerekkel (játékok, akadály pályák, sorversenyek, csapatváltó versenyek) kell fejleszteni.
Minden mozdulat és mozgás kiindulópontja a csípő és a nagy farizom, illetve a hát mély izmainak beidegződésén és működésén alapul. Már a kezdet kezdetén, éppen ezért a természetes és az utánzómozgások alkalmazása, és ezzel együtt a törzsstabilizálása fontos szakmai törekvés legyen! Ma már egészen világos, hogy prevenció és a terhelések utáni nyújtás és a kellő pihenési periódusok beépítésének hiánya, a felnőtté válás időszakában igen komoly sérüléseket válthat ki.

coach 9

A taktikai gondolkodás és a pályán történő helyezkedések kialakítását térben folyamatosan tágítani kell. Igyekezzünk erősíteni a kétoldalúságot.

– Törekedjünk, hogy mindent két oldalra csináljunk mindent.
– Mindkét karunkat, kezünket használjuk a gyakorlások alatt.
– Ha az egyik izom összehúzódik, a vele ellen oldali nyúlik.
– Súlypont képzések, cselek, irányváltások két irányban.
– Ha támadást tanítom, közben a védekezést is gyakorolni kell.

Lényeges tudni, hogy a háromszögben való gondolkodás, majd a speciális mozgások, alap a kézilabdázásban. Háromszögben történő mozgások találhatók a védelemben és támadásban egyaránt. Legyen az egyénileg végre hajtott, vagy társas kapcsolatra épülő egyszerű taktikai elem. A „háromszögelés”, szinte minden támadó kapcsolatban megtalálható.

65

Minden esetben a jó döntések meghozatalára kell nevelnünk játékosainkat. Sorrendben,

– Helyezkedés labda nélkül.
– Mozgás labdával és annak, testtel való védelme.
– Mikor, és miért kell labdaátadást csinálni?
– Minden esetben kiemelni, hogy mi a gólhelyzet?
– Folyamatosan erősíteni kell a játékosban, a hogyan tudom kialakítani a helyzetet labdával és labda nélkül szituációkra a válaszokat.
– ha a játékos tud támadni, képessé kell tenni, hogy a védekezésben is tudja, hogy mit kell tenni ellene.
– Ha egyénileg alkalmas magának helyzetet teremteni, képes lesz később a társának is.
– Ha egyénileg alkalmas a védekezésre, később együtt is tud mozogni a társával
– Ha az egyént fejlesztem a csapatom lesz erősebb.
– Ha a csapatot erősítem, csak részben, és nem minden egyén fejlődik.
– Kezdetben, akár 14 éves korig, csak a páros vagy hármas kapcsolatokat oktassunk.
– Mit kell tenni, hogy a védő hibázzon, és ezt hogyan lehet észrevenni?

siker 5

A technikai képzés kérdésköre

Nem tudok technikát oktatni hatékonyan, amíg nincs kellő értelmi felfogó készség. Ne akarjak olyat tanítani, ami meghaladja a pillanatnyi életkorra jellemző tudást. Mert ha nincs meg a kellő testtudat, nem ad szilárd alapot a beépülésre.
Az oktatás sorrendiségében a fentről – lefelé történő utat javasolnám. A felső végtag, majd az alsó végtag, és végül a test kapcsolódási felületeit építsük be a folyamatba.
A másik később jelentkező probléma, ha nincs kellő kondicionális képesség hozzárendelve a technika képzéséhez. Jelen esetben az erő és gyorsaság hiányosságán felül, az állóképességi alapok nem megfelelő építése is komoly fejlődési zavarokat okozhat a felnőtté válás szakaszában. Gondolok itt az aerob állóképesség fejlesztésére, pontosítva a folyamat korai lezárására. Ennek oka lehet, hogy gyakran a serdülő, vagy ifjúkorú játékosok anaerob módon kompenzálják az aerob állóképesség hiányát. Az előbbi, szenzitív periódusa a 20 – 24 éves életkor, míg az utóbbit, leginkább a kisiskoláskor végétől az ifjúkor időszaka alatt lehet fejleszteni. Ezért fordulhat elő, hogy egyes korosztályos válogatott eredmények, a nemzetek közötti összevetésben fordítottan lesznek arányosak az évek múlásával. Pontosabban azok a nemzetek, akik a tudatosabb képesség fejlesztésre fektették a nagyobb hangsúlyt, az ifjúkor bezárásáig, a technika és a taktikai elemek fejlesztésével szemben, nos, ezen nemzetek játékosai tovább fejődhetnek a felnőtté válás szakaszát követően. Az eredményben történő visszaesés csapat és egyén szintjén, a helytelen edzésmódszertan alkalmazása is okozhatja.

Koncepció a hatékony stratégiához!

strategia-1
Sok esetben megyünk a fejünk után anélkül, hogy átgondolnánk vagy felépítenénk egy tervet magunkban. Sajnos ez olykor tapasztalható a távolabbi környezetünkben is. A terv nemcsak azért szükséges, hogy az elképzelt folyamat működőképes legyen, hanem a benne szereplőket is olyan helyzetbe kell hozni, hogy azok cselekvőképesek legyenek. Mindenkinek van ilyen, vagy olyan rátermettsége, képesítése, tapasztalata egy bizonyos területen. Ha a terv több szereplő tevékenységére, elméleti tudására épül, arra is gondolni kell, hogy megfelelő életteret biztosítson mindenki számára. Ahhoz, hogy ezt jól és kevés hibaponttal tudjuk kezelni, szükséges megismerni az összes szereplőt, aki az elképzelt „forgatókönyvünkben” helyet kap. Megismerni valakit csak úgy lehet, ha párbeszédet alakítunk ki vele és igyekszünk megérteni. Ha a tervben szereplő egyének gondolkodása eltérő, a cél eléréséhez, konszenzusra kell jutni egymással. Kell a közös többszörös, még abban az esetben is, ha másképpen látunk dolgokat, vagy különböző módszerekkel jutnánk előre, egy-két dologban!
Tehát, amikor a koncepció hiányáról esik szó, azt is vizsgáljuk meg, hogy eddig miért nem volt! Mert abban sokan egyetértünk, hogy kell egy koncepció a Magyar Kézilabdasport számára. Legyen átfogó, mindenki számára elfogatható. Képezzen olyan egységes rendszert, amiben az utánpótlás-neveléstől az egyetemes magyar kézilabdázás összes színterén át, minden résztvevőjének megteremtjük a kellő életteret és a lehetőséget a fejlődésre.

Kezdjük egy kicsit távolabbról az elmélkedést, hogy jobban megértsük a változásokhoz szükséges alapok hiányosságait.
Ha bajba kerülsz, vagy egy számodra ismeretlen feladat megoldása előtt állsz, vagy ha segítséget kérnek Tőled, általában két dolog közül választhatsz. A leggyakoribb döntésed erre a megfutamodás. Nem vagy hajlandó még végig gondolni sem, hogy képes lennél e választ találni a kialakult helyzetre. Ez egy zsigerből érkező „magyaros” reakció, hogy ezt a területet nem ismerem, velem még ilyen nem történt meg, nem merek lépni, mert tartok valamitől, vagy elnézést, de nincs rá időm, nagyon elfoglalt vagyok. Jönnek ezek a válaszok! A másik lehetőség, hogy próbálsz azonosulni a gond orvoslásához. Megértést tanúsítasz. Tanácsot kérsz előtte esetleg, vagy megteszed egymagad az első lépéseket.
Kis idő elteltével rádöbbensz, hogy egyedül maradtál. Esetleg megbántad, hogy belementél, mert gondolkodni kell, vagy a körülményeidet úgy kell átrendezni, hogy ez kiesne a komfortzónádból. Szóval nem esne nehezedre, ha visszakozhatnál és hagynád a dolgot magában. (Sajnos nagyon sokan így is tesznek! )
Tehát minden, ami új, minden, ami nem történt meg Veled, vagy nem tapasztaltál meg, az nem a Tiéd. Úgy gondolod, hogy jobb közömbösnek lenni és inkább udvariasan elutasítani vagy félreállni, vagy elfordulni az ismeretlen elől.
Az új dolgokra történő nyitás, a más gondolkodás vagy az eddigiektől eltérő módszerek befogadása csak azoknak megy, akiknek nincsenek előítéletük. Képesek kilépni az életterükből és más dimenzióban képzelődni. Még az sem jelent számukra gondot, ha nem igazán értik csak érzik, hogy az út, amire léptek szélesebb, és nagyobb lehetőségeket kínál.Ez a tudat szabadságot és jó érzést közvetít.

Az emberekkel való bánásmód, az oktatás, vagy a nevelés területén, változások mentek és mennek végbe. Az egyik ilyen, hogy ne csak felelni akarj a kérdésekre, hanem fogalmazz meg Te is kérdéseket! A pedagógia nem arról szól, hogy a tanárt vagy az edzőt értsék meg a tanítványai, hanem főleg arról, hogy Te, aki tanítod Őket, akard hallani, meghallgatni és megérteni a tanítványaidat.
A tudás utáni vágy mindenkiben ott van. Még abban az egyénben is, aki ezt nem veri nagydobra, vagy titkolja. A lustaság, a befelé fordulás és a közömbösség hármasa ellen kell hadat viselni mindenkinek, aki változni akar. Sajnos, a mi esetünkben a féltékenység az iririgység és a hatalom rossz értelmezése is gátat szab, illetve lassíthatja a változások kialakulását. Nem könnyíti a vállalkozó szellemet a pesszimista gondolkodás és az állandó megfelelési kényszer sem. Nem kis hátrányt kell leküzdenünk az elszigetelődés, és az ebből fakadó erőtlenség kapcsán.
Vegyük sorjában a rendszer hiányosságait!

strategia-4
Nincs állandóság a válogatottak élén. Jönnek-mennek az edzők. A nevelőmunka eredménye egy korosztály beérésének végső stádiuma! A mérkőzések, tornák, versenyek egy-egy szintére, vagy eszköze a szereplők fejlődése végett! A végső cél nem a jó csapat kialakításában, hanem a jó játékosok képzésében van! Nincs egységes utánpótlás-nevelési koncepció. Az utánpótlás-nevelésünk problémája az egység hiánya, vagyis ahány terület, annyi féle tematika vagy elképzelés van érvényben. Másrészt, nem egymásra épülő folyamatnak tekintjük a képzést. Az utánpótlás-nevelés, hosszú folyamatából (ami, jó esetben 10-12 évből áll) erőszakosan kiemelnek az edzők 1-3 évet, és csak a versenyeztetésre koncentrálnak, háttérbe szorítva a képzés és a sportnevelés fontosságát!
Mindenki a versenyekre fókuszál. A versenyek, mérkőzések a felnőttek értékrendje szerint működnek, vagyis mindenki a győzelemben, vagy a vereségben éli át sikereit vagy kudarcait. Nem attól jó egy nevelőmunka, hogy a klub csapatai nyernek, hanem attól, hogy hány élsportolót nevelnek fel! Mindenki licenszet kaphat. Kinek „C”, de van sok „D” kategóriás is közöttük, akik igen gyorsan és minimális ismerettel rendelkezve dolgozhatnak gyerekekkel. Ezen az MKSZ nagyon hamar változtatni fog, mert feltett szándéka, hogy kiszűrje azokat, akik alkalmatlanok erre a munkára. Kötelezve vannak az edzők, hogy továbbképzéseken vegyenek részt évente. Sokkal hatékonyabb lehetne a továbbképzés, ha bemutatott anyag nem a „végterméket” prezentálna, hanem az utat mutatná be, hogy a képzés folyamán, hogyan jutott el egy adott szintről, egy magasabb fejlettségi fázisba!

kepzes-2

Sajnos realitás, hogy a nevelőedzőink 80% nem tudja, a hogyan kérdésekre a választ! A jelen edzőképzése, főleg a „C” kategóriában nagyon elméleti és jóval kevesebb gyakorlatban alkalmazható muníciókat ad. ( A jövőben ezen a területen is változásokat ígér az MKSZ.) Éppen ezért, többen nem ismerik fel a hibákat az edzések alatt, és ha igen, nem képesek kijavítani. Több alkalommal bizonytalanságban tartja az edzőket a tanítás folyamatának sorrendisége. Sajnos, nevelőedzőket nem képezzük eléggé, pedig ez lenne a legfontosabb. Jó megoldás lehetne, ha nemcsak licenszeket, hanem évente krediteket, pontokat lehetne szerezni. Éves szinten, akár régiók szerint 3-4 kreditszerző továbbképzést lehetne tartani. Persze ennek akkor lenne értelme, ha ezek tematikája egymásra épülnének. Az edzők tudnának választani évente 4-5 ilyen képzést, amin részt tudnának venni, ezért kapnának krediteket. Sok nevelőedző bizonytalan, mert nem volt és ma sincs olyan szakanyag, ami tudatosítaná az egyes korosztályok képzésének metodikáját. ( Az MKSZ elkezdte a jövő utánpótlás- nevelésének stratégiájának kidolgozását) Néhány példa arra, hogy mit nem tud a nevelőedző:

– Mit, hogyan és meddig kell oktatni?
– Hogyan vegyük észre a hibákat?
– Mikor kezdjünk hibákat javítani?
– Hogyan javítsuk ki a hibákat?
– Hogyan kell megtanítani a gyerekeket jó döntéseket hozni?
– Mikor és hogyan lehet elkezdeni a kondicionális képességek képzését?
– Melyik technikát és milyen sorrendben kell oktatni a gyerekeknek?
– Hogyan haladjunk az oktatásban előre a didaktikai alapelvek szerint?
– Mit kellene tudni a sérülés megelőzésről?
– Miért fontosabb az egyén képzése, mint a csapatépítése?
– Hogyan magyarázzak, hogy minden gyerek értse
– Hogyan motiváljam a tanítványomat

… és még megannyi ehhez hasonló megbeszélésre váró elem marad ki, a jelenlegi képzési folyamatból. Nem kapnak kielégítő válaszokat a leendő edzők, így a gyakorlatban sokszor tanácstalanok.

A felnőtt edzőképzések tudományosak, főleg elméleti ismeretanyagot közvetít. Hiányoznak a gyakorlatban alkalmazható technikák, módszerek tanítása. Nincs törekvés a váratlan helyzetek kialakulásának kezelésére és nem interaktív. Nem vonja be kellően a hallgatóságot, vagyis nem adja meg a lehetőséget, hogy a steril, gyakorló helyzetekben felszínre jöjjenek olyan hibák, amik a hallgatók alkalmatlanságról vagy felkészületlenségről jeleket küldenének vissza a kurzus vezetőjének. A tapasztalt és a munkájuk révén sok szituációt átélő szakemberek, rengeteg érdekes szituációra tudnák felhívni a leendő kollégák figyelmét. ( Természetesen az MKSZ szakemberei ezt is felismerték és a jövőben törekedni fognak a fentiek érvényre juttatása végett)
Mit lehetne tanulni a külföldről érkező szakemberektől? Talán a gyakorlatiasság és a bátrabb improvizációs készség. A másik elleshető dolog a játékosokkal való bánásmód, vagy a kommunikáció kérdése. Mindenkitől lehet tanulni és kell is. Bizonyos helyzetekben le kell vonni a konzekvenciát és elfogadni, befogadni a jó dolgokat. Néha lépjünk hátra és hagyjuk, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, de ne legyünk passzívak.
A legnagyobb hiányosságot minden színtéren a koncepció hiánya jelenti. Ismerni kell a célt, hogy mit akarunk elérni. Fontos, hogy minden edző képes legyen építkezni. Tudja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy egyik pontból eljussunk a másik pontig és tovább.
Ahhoz, hogy legyen egy mindenki számára elfogadható egységes koncepció az egészben kell gondolkodni úgy, hogy minden egyes részeleme is képes legyen önállóan élni. Legyenek meg az átfogó-hidak az elemek között és érzékelhető legyen az egymásra épülés.

startegia-2

A kisiskolások félelméről, az esések és cselezések alapjairól.

felelem

Ne gondoljuk azt, hogy a pici kisiskolás tanítványaink mindent képesek végrehajtani félelem, vagy határozatlanság nélkül, még ha őket az úgynevezett „ügyesebb” kategóriába soroltuk előzetesen. Tegyük fel, a test-test elleni játék kapcsán némelyik gyerek megijed a szemben álló társától, ezért nem helyesen, vagy túl gyorsan és ebből kiindulva nem eredményesen oldja meg a feladatát. Nem hinném, hogy ezzel külön kellene foglalkoznod, vagy olyan dologról beszélnénk, ami nem általános jelenség lenne ebben az életkorban. Természetes, hogy vannak „életrevalóbb”, bátrabb és kevésbé aktívabb gyerekek. Direkt nem neveztem ügyes és ügyetlennek Őket, mert ez így nem helyes! Ha egészen pontos akarok lenni, akkor vannak korán és későn érők, és ez az utóbbi jelenség hosszú évekig is eltarthat, de lefolyhat rövid intervallumban is. Ahány gyerek, ahány helyzet és szituáció jelentkezik, annyi féle eredmény lehetséges. Szerintem erre nincs általánosítható megoldás, hiszen ebben az életkorban sem tudományos, sem elméleti magyarázat nincs arra, hogy kiben és miért alakul ki a külső ingerekre a kellő fogékonyság. Azonban az tény és tudományosan megalapozott, hogy ez az életkor rendkívül nyitott és érzékeny a változatos külső ingerek felfogására és rendszerezésére! Tehát, anélkül, hogy szelektálnál, vagy minősítenéd gyerekeket egymáshoz viszonyítva, a feladatod az, hogy változatos akadályokat találjál ki az életkorúknak megfelelően. Ezek a térlátásra, az egyensúly helyzetekre, a ritmus – tempó érzékelésre és nem utolsó sorban a különféle utánzó és természetes mozgásmintákra épüljenek. Ne feledd a változatos és sokféle ingerhatás nem az „életrevalóbb” gyerekeket fogja erősíteni, hanem a visszahúzódókat fogja helyzetbe hozni, felzárkóztatni!

Labda ugyesség fejlesztés alsós gyerekeknek

Labda ugyesség fejlesztés alsós gyerekeknek

Az esések megtanítása korai képzési feladat, de nagyon figyeljünk arra, hogy ebben sem a tudatosság, hanem a vizuális emlékek lesznek a mozgások egyre helyesebb végrehajtásának kulcsa. Fontos, hogy lépésről lépésre haladjunk, vagyis a könnyen megjegyezhető gyakorlatoktól érkezzünk el a bonyolultabbak felé. Az edző első feladata ezt felismerni, majd sorrendbe állítani az egymásra épülő nehézségi fokozatokat. A gyerek számára az egyszerű abban áll meg, hogy egyszerre csak egy dologra kell figyelni. Minél több dolog zavarja a mozdulat végrehajtását, annál inkább lesz bonyolult számára minden. Tehát ha figyelni kell neki az időre, hogy gyorsan hajtsa végre a feladatot az egy dolog, de ha arra is ügyelnie kell, hogy mekkora kiterjedésben, térben, sőt arra is, hogy melyik testrészére essen, és közben kapja el a labdát, nos, ez már összetett feladat számára! Itt válik érthetővé az a tény, hogy minél több ingerre tud válaszolni a kisgyerek, annál inkább lesz koordinált. Hiszen mi felnőttek értjük és tudjuk a mozdulathoz szükséges energiákat, a cselekvőképes tudásunkat úgy irányítani, hogy a mozdulat eredményes legyen, mert megtanultuk és ez természetes számunkra. Azonban a gyereknek minden ismeretlen, meg kell tanítani! A gyerek nem a verbális információkra lesz vevő, hanem a vizuális képekből memorizál. Itt lép be egy másik lényeges pedagógiai tény, hogy a képek nem lehetnek „sokan”, vagyis képes legyen a gyerek a képeket egymásra építeni, mint egy mozaik kirakójátékot! Jó tanács! A gyerekek, ha már csúszást akarunk tanítani nekik, arccal a menetiránynak ellentétesen, a lábukkal előre csúszva, előbb fogják megcsinálni, mint fordított helyzetben. Mint egy „becsúszó szerelés” esetén láthatunk a labdarúgásban.

kepzes-3

Az induló cselek lényege az irányváltásban van. Induljunk ki ebből. Súlypontját kell áthelyezni az egyik oldalról a másik oldalára. Ezt eleinte helyben szélesebb és szélesebb terpeszben tudjuk kérni tőle úgy, hogy a lábak térdben hajlítanak a testsúlyától, illetve nyúlnak a tehermentesítéstől. Ha ezt érzi és folyamatosan képes megcsinálni, akkor lehet kilépésekkel ezt megtoldani. Ha ez is megvan, következik a szökkenés egyik lábról a másikra, szintén a súlypont képzésével kérjük tőle. Tartsa meg a súlypontját egy lábon, majd lendítsen és érkezzen a másik lábára. Ha ezek mennek, képes a testét megtartani és érezni fogja a csel végrehajtásakor is, hogy a szökkenésből történő visszalépéshez a törzsének kell elindítani a mozdulatot. Ebben a karjai segíteni fognak neki. Természetesen ezeket a feladatokat ne így kommunikáljuk neki, mert úgysem fogja ezt a nyelvezetet érteni és ezzel is csak megzavarnánk a gyereket. Találjunk ki hasonlatokat, az életből behelyettesíthető képeket, hogy a vizualitás segíteni tudjon a tanításban. Nagyon lényeges, hogy a kézilabdás alaphelyzet megtanítása legyen az első feladat, mert ha ez sikeres, illetve minden testhelyzetből hamar fel tudja venni, akkor elértünk egy helyes testtartást a többi mozdulat elindításához.

Dani szivacs 3

Mit tegyek?

mit-tegyek

Tételezzük fel, hogy nem a legmagasabb osztályban dolgozol, de játékosaid életkora a felnőttekéhez közelit, vagy már az is. Teljesen mindegy, hogy lányok vagy fiúknak, vagy az edzője. Gyakran előfordulhat egy olyan állapot, amikor hirtelen, vagy egy folyamat negatív hozadékaként, minden összedőlni látszik és ezért értetlenül állsz a kialakult helyzet miatt.
Ha azt veszed észre, hogy játékosaid mentálisan nincsenek a pályán. Úgy tűnik, mint ha egy másik mérkőzésen lennének. Nincsenek tisztában a felelősségükkel és azzal, hogy a bátortalanságuk sokszor csak negatív irányba tereli a csapat játékát. Nos, ez a probléma a legmagasabb osztályban is előfordul.

Igen a mentalitás fontos dolog! Sokan nem fordítanak elég figyelmet rá, de így van! A sportolók ilyen fajta felkészítése azonban nem a mérkőzésnapján kezdődik el, pláne nem a mérkőzés előtt közvetlen! El kell kezdenünk a felkészülés legelején. Hiszen a munka, amit el akarunk végeztetni velük már kétségessé, teheti a várt eredményt. Ha nem hiszik el, hogy az jó és hasznos lehet számukra, nos, felesleges időtöltés áldozatai lettünk! Nagyon fontos, hogy a képzettségbeli színt megfelelő legyen az elvárásaidnak. Ne kérj olyat, amire még nincs készen a csapat, és az egyén azon belül. Azonban csak azt kérd tőle számon, amit megtanítottál, megmagyaráztál és le is gyakoroltattad vele. Sokszor az a hiba, hogy a technika mögé nincs beillesztve a kellő kondicionális képzés. Erősnek, határozottnak kell éreznie magát a sportolónak abban a mozgásban, amit elvárunk tőle.
Előfordul az az eset is, hogy olyan mozgásokat erőltetünk játékosainkra, amiben a cselező készségnek óriási szerepe van, de sajnos a felkészültség nem alkalmas erre. A fordítottja is igaz lehet, miszerint, hogy jól cselező, a védőkhöz közeli területeken kiváló előnyöket képező játékosokat kényszerítünk a távoli lövésekre.

mit-tegyek-2

Több esetben az is hiányosság, hogy nincs vezére a csapatnak. A meghatározó személyiségek nem tudják érvényre juttatni tudásukat, mert elbizonytalanodnak. A törés lehet egyedi, és belülről jövő, de lehet külső gát eredménye is. Az ilyen problémával küzdő egyénnek nincs partnere, kevés az információ, nincs kellő erő, vagy állóképesség stb. A fiúk esetében a vizuális támogatás elegendő tud lenni, de a lányoknál fontos a verbális megerősítés is!
Az is előfordul, hogy magában a mozgásban van a baj. Rossz irány, nem megfelelő tempó stb. Szóval mindent meg kell vizsgálni. Sokszor tapasztalható az edző értetlensége,- hát ezt nem hiszem el – mondja, – ilyen nincs – és ehhez hasonló megjegyzéseket fűz a látottakhoz. Talán még sértésnek is veszi, hogy a dolgok így alakultak egy játékosával, vagy az egész csapatával. Éppen ezért ne megbántottnak érezze magát, hanem ellenkezőleg segítőnek kell lenni ilyen esetekben! A lelki és szorongó bajokat nagyon nehéz a mérkőzés adott pillanatában megoldani. Sok esetben a játékosok hajlamosak cipelni a terheket és a rossz pillanatokat. Ilyenkor kell azt mondani, hogy felejtsd el, vagy engedd el végre a rosszat! Kialakulhat tehát ott és akkor, előre nem tervezhető hiba, amikor erre egyáltalán nem számíthatunk.

Mit tehetünk abban az esetben, amikor egyik játékosunk formája ingadozni kezd? Elképzelhető egy hosszabb folyamat kapcsán, például az előző szezonban bátrabb, kreatívabb volt és most hiányérzetünk van. Olyan is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra kerül negatív pályára a játékosunk. Mit tehetünk?

mit-tegyek-4

Ha valaki nem bízik magában, akkor nem a terheket kell növelni, pont ellenkezőleg. Hiszen valami történt vele, aminek az okát fel kell kutatni. Az első, hogy leülök vele és átbeszélem a volt és az aktuális helyzet közötti különbséget. Miért jutottunk el idáig és hogyan történhetett ez meg? Az is lehet, hogy olyan dolog fog felszínre jönni, amire nem is gondolnánk.
Fontos a kommunikáció oda-vissza áramlása. Általában az időmúlásával a játékosok fejben erősebbek, mint korábban. Ha az ellenfél jobban, megkülönböztetett figyelemmel készül rájuk, mint korábban ez meghatározó lehet. Ilyenkor technikailag kell támogatni, hogy legyen valami új dolog, amit elővehet. Értelemszerűen nem egyszerű gyorsabbnak, erősebbnek lenni egy bizonyos életkor, vagy korlát felett. De jobban elővételezni, megelőzni bizonyos dolgokat az ellenfél egyes lépéseire azt nagyon is lehet. Ezért kell elemezni saját magukat is a sportolóknak. A magukat kicsinek tartó játékosok azért hajlamosak feladni a további készülést, mert úgy gondolják, hogy ők mindent megtettek és ennyi volt! Ez hiba! Itt lép az edző a képbe és segít. Ha tud, persze és ha akar! Pedig van esély az ismételt feltöltődésre csak szándék kell hozzá, a játékos és az edző részéről egyaránt.

akarat