Az edzői gondolkodást meghatározó alapelvek.

edzo-4

1. A kezdő, vagy a fiatal sportoló képzését hosszú távra, az egész sportolói életútra kell átgondolni, tervezni, nem a pillanatnyi eredményességben, a hétvégi versenyek sikerében gondolkodva! Pontosabban, ha kiragadunk ebből az egymásra épülő hosszú folyamatból 1-2-3 évet a pillanatnyi siker és hírnév növelés miatt, könnyen légvárrá válhat a képzés maga. Sok esetben a sporttevékenységet eszköznek, magát a versenyeket pedig végcélnak tekintik egyes utánpótlás nevelőedzők. Akik csak nevükben azok. Hiszen nem nevelnek, legfőképpen nem utánpótlást! Nagyon lényeges, hogy a nevelőmunkában ne a szakmaiság, hanem a sportolói karakter megalapozása legyen az elsődleges! Ez által a gyermekek személyiség fejlődése változásokon megy keresztül és teszi lehetővé magát a sportolói magatartás kialakulását, vagy értelmezhető jelzéseket kapunk vissza, hogy erre sajnos kevés az esély.

2. A személyiségjegyek és a képességek fejlődése együtt, egy időegységben talán párhuzamosságokat mutat, de mégis hangsúly eltolódásokkal kell kezelni! Pontosítva, a sportolás és maga a sporttevékenység, kiváló eszköze a személyiségre jellemző tulajdonságok alakulására. Az által, hogy a képességek készség szint növekedéséhez vezetnek az edzések gyakorisága miatt, nem lehetséges, hogy a sportoló karaktere ne alakuljon, formálódjon. A legmarkánsabb visszacsatolások a bizalom, az akaraterő, tűrőképesség, és a határozottság területén érhető el. Természetesen korai nevelési szempont az egy közösségben való gondolkodás, az alkalmazkodás és az ezzel járó lemondások faktora is.

edzo-1

3. A képességek fejlődése allometrikus, genetikailag erősen meghatározott. Vannak, az úgy nevezett „fogékonysági életkorok”, vagyis más néven a szenzitív periódusok, amikor a külső ingerekre történő fogékonyság mértéke optimálisan hat bizonyos képességek fejlődésére, legyen az koordinációs vagy kondicionális. Ezen lehetőségek teljes körű kihasználása, némi olvasottságot, felkészültséget igényel, a hatékony edzői gondolkodáshoz. Itt kell megjegyezni, hogy az élsportolóvá válás folyamata hosszú és igen felelősségteljes munka eredménye. Nem lehet kiragadni ebből az egymásra épülő folyamatból egy-egy életszakaszt, legyen az serdülő, vagy ifjúsági életkor, hogy a képzés helyett a versenyeztetés vegye át a főszerepet. Ne feledjük! A verseny csak eszköz és nem végcél!

4. A koordinációs képességek-, a sportági technika-, az életkornak megfelelő általánosan értelmezett ügyesség célzott fejlesztése megelőzi a kondicionális képességek képzését! A kisiskoláskor az egyik legoptimálisabb szenzitivitást mutatja a koordináció fejlesztésére. Minél sokoldalúbb ingereket kreálunk, vagy eltérő ritmusú és kiterjedésű mozgásokat kiváltó gyakorlatokat írunk elő a gyermekeknek ezen életszakasz képzésébe, annál inkább számíthatunk a koordináció ugrásszerű fejlődésére. A sportági technikák minél tökéletesebb végrehajtásához, megfelelő kondicionális képességekre van szüksége a sportolónak. Ha nincs meg a szükséges neuromuszkuláris alap a technikák, pontatlanok és hatástalanok maradnak. Nagyfokú figyelem szükséges az életkori sajátosságok felismerése és adott életszakaszra jellemző értékrend megválasztása területén.

edzo-2

5. A fejlődés egyéni képet mutat, ezért a terhelést egyénre lebontva differenciálni kell! Nagy odafigyelést és szakértelmet igényel, főleg kisiskolás és serdülő korosztály esetén az akcelerált és a retardált gyerekekkel történő megkülönböztetett fogalakozás. Hiszen nem egy eset fordul elő, hogy a kronológiailag egy korú gyerekek között akad olyan, aki akár 3-4 évvel is megelőzheti társait, biológiai fejlettség szempontjából. Persze ez igaz fordítva is, hogy el van maradva társaitól és csak később, úgy 14-16 évesen kezdik utolérni a kortársaikat.

6. A fejlesztési módszerek, az előre átgondolt képzés ma már nélkülözhetetlen. A nyitottság az új dolgokra, a szemléletváltás, nem csak az utánpótlás-nevelésben hozhat remélt változásokat, hanem magasabb szinten is! Egyszerűen elkerülhetetlen az efféle gondolkodás azon edzők számára, akik fejlődni akarnak a tudatosság és a felkészültség területén. Ma már a kisiskoláskorban kellő figyelmet kellene fordítani a prevencióra (sérülés megelőzés). Kellő időt és tudatosságot biztosítani a szuper kompenzációra (munka és regeneráció megfelelő aránya) és ha ez működik, nem csak regenerál a szervezet, hanem fejlődik is!

edzo-3

Ha utánpótlás nevelőedző vagyok, ezekre a szempontokra kell figyelnem!

Labda ugyesség fejlesztés alsós gyerekeknek

Labda ugyesség fejlesztés alsós gyerekeknek

Minden kezdő sportoló palánta számára kezdeti előnyt jelent, ha pedagógus, vagy ilyen felkészültséggel, beállítódással rendelkező szakember segíti az első lépéseket. Nem jelenthet hátrányt, ha jó kapcsolatot alakítanak ki a tanítványuk testnevelő tanárával és a szüleivel egyaránt. Lényeges, hogy a foglalkozások alkalmával, ne csak szűk értelemben vett szakmai kézilabdás oldal erősítése kerüljön be a képzés folyamatába, hanem a nevelés általános, illetve egy adott gyermek személyiségének formálása pedagógiai megközelítésben.

Az edző feladatai az értelmi nevelés területén

A technika, vagyis a mozgások helyes végrehajtásához szükséges optimális energia befektetésének tudatosítása. Még abban az esetben is fontos a mozdulatok elméleti tanítása, ha a sportoló még nincs értelmileg felkészülve a tudatos irányításra.
A taktika elemek értelmezése, felépítése és a benne rejlő feladatok tudatosítása az életkori sajátosságok figyelembevételével. Szükségszerű a képzési folyamat felépítése, főleg a kisiskolás és a serdülő életkorokban a gyermekre jellemző értékrend szemszögéből kiindulva.
A sportolói életmód megismertetése, illetve versenysportra jellemző személyiségjegyek erősítése.
A játékra jellemző labdás és labda nélküli mozgások stabilizálása, a gyors döntések, helyezkedések, illetve az elővételezések kiemelése szempontjából.

A sportolói szokások folyamatos tanítása, számonkérése,
• pontos megjelenés az edzéseken,
• a tudatos aktivitás kihangsúlyozása,
• figyelem a gyakorlás és a magyarázatok alatt (az edző, a társa és saját maga irányába).

Tanítás 2

Az érzelmi nevelés területén alkalmazott módszerek

A szeretet, a rajongás kialakítása a kézilabdázás iránt (közös mérkőzéslátogatások, utalások a tévében látott mérkőzésekre);
A gyermekekre jellemző értékrendek erősítése (örömszerzés, barátság, játékosság)
Klubhűségre nevelés (jelvények, kitűzők kiosztása, a felnőttek, vagy más sportág versenyeinek közös megtekintése);
A csapat iránti szeretet és a jó csapatszellem kialakítása (belső baráti kapcsolatok felmérése (teszt), becsületes harc a posztokért („a jó közösség ellentétekből áll össze”, a hagyományok továbbvitele: például a névnapok megünneplése, a csapat tagjává avatás).
Az érzelmi nevelés a fiúknál is fontos, de kiemelkedő jelentőségű a lányoknál.

Az edző feladatai az akarat- és jellemformálás területén

Az önbecsülés kialakítása („a teljesítmény minősít”), a gyerek legyen büszke a megtanultakra;
Ha folyamatos kontroll alatt tartjuk az egyes nevelési fázisok alatt a „pedagógiai tény” (tanár – tanítvány kapcsolata) helyzetek irányítását, sikerrel járhatunk a sportolói jellemformálás területén.
A játék és a játszótársak tisztelete, illetve a csapatban történő gondolkodás kialakítása.
A győzelem és a vereség érzelmi kilengéseinek kezelése, tanítása.

siker 1.

Becsületesség a társaival, az edzőjével (a feladatok maximális végrehajtása). A szülőkkel kapcsolatban legyenek a gyerekek szimpatikusak. Igyekezzünk lépésről-lépésre kialakítani a „dörzsöltséget” az ellenfelekkel szemben (a fair play szellemében);
A labda megszerzésére irányuló harciasságtól kiindulva a szükséges agresszivitás elérése nemcsak versenyhelyzetekben.
Tudja, hogy mindenért meg kell dolgoznia. Legyen kitartása! A fájdalominger küszöbérték folyamatos emelésével párhuzamosan, a kudarcélmények utáni újbóli lelki és fizikai felépülésének erősítése.
A felszabadultság érzésének elérése a játékok során. A legnagyobb függés, a tevékenység magas szabadságfoka, csak a játékban függő személyiség tud igazán felszabadult lenni!

Az utánpótlás edzők feladata tehát igen sokrétű. A csapat nevelésén belül csoportokkal, sőt külön a kis egyéniségekkel is foglalkozniuk kell. Az elvárás nagyon magas szintű, hiszen a csapatok összetétele rendkívül heterogén, a gyerekek más és más környezetből, eltérő öröklött tulajdonságokkal, különböző intelligenciaszinttel rendelkeznek. A kézilabdázás szempontjából ugyanakkor minden gyerek „tabula rasa”, tehát még érintetlen, ezért rendkívül fontos a velük foglalkozó edzők tevékenysége. Vannak olyan területek, melyeken minden gyermek elé (a meghatározó, döntő területeken) ugyanolyan feladatot kell állítani, más területeken eltérő lehet az elvárás. Abban az esetben, ha az edző becsületesen, a sportág és a gyerekek iránti alázattal végzi munkáját, tevékenysége minden területen hasznos lesz. Amennyiben az edzői tevékenység felszínes, a játékosok fejlődése nem megfelelő, az elmaradást később nagyon nehéz, vagy lehetetlen lesz behozni.

koncepció 1

Az edző módszerei a képzés területén a következők

Személyes példamutatás

• Pontosság (időben jelenjen meg az edzéseken, mérkőzéseken)
• Szavahihetőség (tartsa meg a játékosok irányába tett ígéreteit); hozzáállás (érezze fontosnak a játékos az edzője és a saját tevékenységét)

• Kommunikáció (kulturált, érthető megfogalmazza, mutassa be az elvárásokat és a feladatokat)

• Felkészültség (megfelelően legyen tájékozott a kézilabdázás és az alapműveltség területén).
• Amennyiben az edző még játékos is, mutasson példát a viselkedésével és játékával is a mérkőzésein!

Néhány jó tanács a végére!

Kedvező az edző számára, hogy a gyerekeknél még nincs rossz beidegződés, tehát ő helyezi el az „első téglákat”. A gyakorlatanyag kiválasztásánál a szabadság látszólagos, hiszen azt maga a játék szabja meg, ám ezeket az edzőnek a gyerekekhez kell formálnia. (életkori sajátosságok, értelmi felfogó képesség, aktuális taktikai érettség és fizikai állapot)
Az oktatás során a jó bemutatás, a szükségszerű javítások, a lényeges mozdulatokra való állandó visszatérés, és a tanultaknak mielőbbi alkalmazása az ellenfelek ellen – ez a követendő út.

Lényeges az edzések jó felépítése, pörgő ritmusa. Legyen élvezetes a gyakorlás, de nagy hiba mindent csak játékkal megoldani!
Az edzőknek fel kell használni minden elérhető eszközt a gyerekek előrelépéséhez:
Játék kisebb (szivacs-) labdával;
Könnyítés a játék szab
Kisebb kapuk használata;
Sorozatfelvételek az öltözők, folyosók falán;
DVD, videó használata a mozgások bemutatásánál, a gyerekek felvétele edzésen vagy mérkőzésen.

Meggyőzés
Fáradtság, figyelmetlenség esetén az edző a beszélgetések során tud rájönni olyan tényezőkre, melyek akadályozzák a gyerekek előrelépését. Ekkor pozitív példák említése, a rábeszélés, a bizonyítás vagy esetenként a bírálat segít a helyzet megoldásában.

Buzdítás
A buzdítás a gyerekek nagy hajtóereje. Egy-egy dicséret nagyon sokat ér, ha jó időben mondja az edző. A jutalmazás már nagyobb, komolyabb teljesítmények esetében jöhet szóba, és bármilyen kis értékű az ajándék (p1. csokoládé, jelvény, zászló), nagyon nagy örömöt okozhat, és további jó teljesítményre sarkallja a gyerekeket.

Büntetés
A büntetés formái közül a figyelmeztetés többször előfordulhat edzésen szétszórt, figyelmetlen gyakorlás esetén. A „ráadásfeladatokat” (szökdelések, karhajlítás-nyújtások, társhordások stb.) az eset súlyosságának függvényében ossza ki az edző, de mindig egyénileg mérlegelve, ha szükség van rá! Ezekből a társak is tanulhatnak. Ugyanakkor ne alkalmazzuk ezeket a feladatokat, ha a rossz végrehajtás a feladat meg nem értéséből fakad! A beígért játék elhagyása nem lehet az edző fegyelmező eszköze. Eltiltani az edzésektől csak akkor szabad a gyereket, ha az egész csapat munkáját folyamatosan akadályozza, és lázadása átgondolt.
A fiatalokkal való foglalkozás nehéz, de hálás feladat. Sajnos a fiatalok edzői gyakran sem az iskolától, sem az egyesület vezetőitől nem kapják meg a jogos megbecsülést. Az edző a legnagyobb elismerést mindig a tanítványaitól kapja, elsősorban az ő fejlődésük a mutatója az edző becsületes és hozzáértő tevékenységének. A gyerekek visszajelzése nagyon sokszor nem verbális: a tekintetükből, viselkedésükből következtethet az edző munkája pozitív elismerésére.

Források: Fekete Béla, Juhász István, Madarász István és Zsiga Gyula irtásaiból, szakmai anyagaiból

12314222_1070239576340619_2491236574670467026_o

Sportelméleti ismeretek.

IconsSport

IconsSport


Válogatás Dr. Nádori László, Dr. Gáspár Mihály, Dr. Rétsági Erzsébet,H.dr. Ekler Judit, Szegnerné dr. Dancs Henriette, Dr. Woth Péter, Dr. Gáldi Gábor (2011) kutatásaiból.

Az emberi szervezet összfejlődése, amely magába foglalja a testmagasság, testtömeg, az izomzat, a belső szervek fejlődését, kisgyermekkortól gyorsiramú, majd óvodáskorban (iskola előtti kor) fokozatosan lelassul. Pubertáskorban a testi fejlődés ismét felgyorsul. Ezzel szemben az idegrendszer, amely alapja a mozgás fejlődésének, a mozgástanulásnak már 6–8 éves korban eléri a 20 éves felnőtt idegrendszerének fejlettségét. A lymfatikus rendszer 10 éves korban kétszer olyan kiterjedt, behálózott, mint a 20 éveseké. A lymphatikus rendszer a fehérjék, valamint más anyagok elszállításában működik közre, amelyeket a véráram nem képes felvenni. Szűrő funkciója befolyásolja az elektrolit háztartást és az immunrendszert. A nemi mirigyrendszer, amelynek fejlődése a serdülőkorral felgyorsul, részt vesz a nemi érettség és a nemi hormonok előállításában. A testosteronok és östrogének az izomtömeg kialakulásában kapnak jelentős szerepet pubertás korban. (Martin, 1999)

A csont és vázizomzat fejlődésének jellemzői

Az emberi csontváz 233 csontja születéskor 20%-a, felnőtt korban 18%-a a testtömegnek. A csontosodási folyamat három fázisra osztható. (Demeter, 1981)
Az első fázisban, amely születéstől hétéves korig tart, a csontot a porcos állomány többsége jellemzi, majd a második fázisban (7–9 éves lányok, 7–11 fiúk) lelassul a növekedés, a csontosodás irama. A harmadik fázisban, amely lányoknál 14, fiúknál 17 éves korra terjed, a csontosodás alaki jellemzői felveszik végleges kontúrjaikat, a csontokban a kalcium és foszfor sók lerakódnak. Mivel a szalagok és az ízületek sérülékenyek, kerülni kell a gyakorlást nagy ellenállásokkal. Még akkor is legyünk óvatosak, ha a versenyző többéves edzéssel a háta mögött erősnek minősíthető. A csontosodás 20–25 éves korra befejeződik. Minél gyorsabb a sportoló növekedésének irama, annál sérülékenyebbek az izmok, az inak és a csontok szövete. 10–13 éves korban kezdődik a fiúk és a lányok szomatikus növekedésének differenciálódása. A további testtömeg-gyarapodás előnytelenül befolyásolja az izomerő és a külső ellenállás közti viszonyokat.

sportelmeletn3

A gyermek és felnőtt izomsejtje hasonló egymáshoz. Az izomnövekedés a meglévő izomrostok hipertrófiája, tehát a növekedés hátterében nem a rostok számának növekedése áll. Az újszülöttek izomrostjainak átmérője kicsi. Hároméves korban 4-5-szörösére nő az izomrostok myofibrillumainak száma, hétéveseknél 15–20-szorosára (Koinzer, K. 1987.). Az izomrostok típusait vizsgálók szerint 11–13 éves korban a lassú (Slow type, ST) és a gyors (Fast type, FT) rostok aránya megközelítően 60–40% a gyors rostok javára, fiúknál valamivel több a gyors rostok száma.
Az izomtömeg újszülöttnél 20-30%-a az egész testtömegnek, felnőttnél az arány 40-49%. Pubertás kortól a nemek között hormonális folyamatok hatására eltérések keletkeznek. Fiúknál 41,8%, lányoknál 35,8% az arány (Weinack, 1986). A pubertáskor végén látszatra jól fejlett a fiúk és a lányok izomzata, erőképessége azonban nem éri el a felnőtt értékeket. (Martin, 1999)

Mozgásfejlődés

A mozgások végrehajtásában a vezető szerepet a központi idegrendszer játssza, amely már születéskor morfológiai szempontból kifejlettnek mondható. (Noth, 1994) Eszerint az agysejtek száma három hónapos kortól nem szaporodik, de a környezethez szükséges alkalmazkodás központi idegrendszeri folyamatai működésbe hozhatók. Hatéves korban az agy tömegének eléri a 85–90%-át. Az iskoláskor kezdetétől puszta utánzással elsajátíthatók az egyszerű mozgásminták, sportági technikai alapok úszásban, tornában, számos labdajátékban. Ezek a korai, 4–7 éves életkorban elsajátított mozgásprogramok később a mozgásemlékezetből mozgósíthatók, egyúttal megkönnyítik a gazdaságos, biomechanikai szempontból előnyös sporttechnika kialakulását.
A gyermek mozgásfejlettsége másfél éves kortól lehetővé teszi az önálló cselekvést. Növekedésének üteme fokozatosan csökken, ezzel szemben egyre többféle mozgást tud végrehajtani.
Kimutatták, hogy ha a gyermek számára 7–15 hónapos korban korlátozottak a mozgáslehetőségek, akkor mozgása a fejlődésben elmarad.
Ötéves kor után már alig alakulnak ki új, alapvető mozgásformák, viszont a meglevők csiszolódnak.
A későbbi fejlődés üteme attól függ, hogyan foglalkoztatták a gyermeket az első évtizedben. Az erő szorosan összefügg a magassággal, alkattal, de környezeti hatásokra jobban változik, mint a magasság. Ezzel kapcsolatban a nemi különbség is jelentős.
Megállapították, hogy az izomerő (a láb nyújtóizmainak, a hát és az ujj hajlítóizmainak összesített ereje) a testtömeggel párhuzamosan növekszik. Ezért a gyermek növekedésénél az izomerő és a testtömeg összefügg.
A nemi érés megindulásával a vázizomzat erőteljes formálódása azt mutatja, hogy 14-15 éves korban már megvannak a feltételek az izomerő hatásos fejlesztésére

sportelmelet-2

Az egyensúlyérzék komplex volta következtében, valamint a benne szerepet játszó képességek nagyfokú változása miatt nincs olyan mérési eljárás, amellyel át lehetne fogni többéves életkori periódust. Például ötéves kor előtt nem lehet becsukott szemmel feladatokat végeztetni. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a dinamikus egyensúly (egyensúlyérzékelésben mutatott teljesítmény) az életkorral nő. A fiúknál pubertáskorban a növekedés üteme lelassul.
A mozgáskoordináció terén 12-13 éves koruktól megnyilvánulnak a nemi különbségek. Az ügyességi próbákon a lányok 14 éves koruktól már alig, a fiúk még fejlődnek. Ez is az első 8–10 év jelentőségére utal a mozgáskoordináció fejlesztését illetően. 50-50 tanulón (13–18 évesek) végzett vizsgálataim eredménye arra utal, hogy a koordináció szintje között nemek és életkorok szerint nincs jelentős különbség. A teljesítménykülönbségek más összetevőktől függnek. A futás, ugrás, dobás a legtöbb játéknak a közös eleme, egyúttal a bennük nyújtott teljesítmények a mozgásfejlettségre mutatnak. A fejlődés, érés éveiben lehetőséget kell adnunk ezért az alapvetően fontos mozgásfajták gyakorlására. A lányok teljesítménye kisiskoláskorban emelkedik, a maximumot futásban, ugrásban 18 év körül érik el. Dobásban viszont kis változás még előfordulhat. A kutatók utalnak arra, hogy a teljesítmények később főként azért stagnálnak, mert a lányok érdeklődése erősen csökken a testedzés és a sport iránt. Ebben tehát nem az organikus, hanem elsősorban a motivációs okoknak van elsőrendű szerepük.

A sportképességek fejlődésének érzékeny szakaszai

A mozgáskészség fejlődésének, pontosabban fejleszthetőségének érzékeny szakasza a korai gyermekkorra esik, majd előnyös feltételeket teremt a késői gyermekkor is.
Korán fejleszthető, illetve fejlesztendő a komplex gyorsasági képesség a ciklikus és az aciklikus mozgásszerkezetű sportágakban egyaránt. Ugyanez vonatkozik a hallási, illetve a látási ingerekre adott válasz idejének lerövidítésére. Mindezekből levonható az a tanulság, hogy a gyermekkori edzésnek főként a sportmozgások (sporttechnikák) elsajátítását és a sokoldalú kondicionális és koordinációs képességfejlesztést kell tartalmaznia. A maximális erőképesség megalapozására, majd fejlesztésére, valamint az erő-állóképesség növelésére kedvező életkori szakaszok a serdülőkor első fázisától felnőtt korig tartanak.
A gyorsasági teljesítmény jórészt függ az izom maximális erejétől és a koordinációs képességek fejlettségétől. Az aerob állóképesség viszonylag függetlenül alakul valamennyi életkori szakaszban. Javulását a tartós, folyamatos, közepes iramú, ellenállású terhelések segítik. Az anaerob állóképesség fejlődésének dinamikája hasonlóan alakul, ha a terhelés intenzitása a szervezet alkalmazkodásával összhangban nő. Férfiak esetében az optimális fejlődési szakasz 20–30 éves korra esik, nőknél 19–28 éves korra. A fiúk és lányok között az állóképesség fejlesztésének lehetőségeit, érzékeny szakaszait illetően érdemi különbség nincs.

Említést kell tennünk az élet- és sporthelyzetekben előforduló zavaró tényezőkről is, amelyek előreláthatók, ugyanakkor mégsem küszöbölhetők ki, de a mozgáskészség elvárt szintjét kedvezőtlenül befolyásolhatják. Ilyen tényezők:
• amikor a végrehajtásban az időkényszer szerepel teljesítményt befolyásoló tényezőként (torna, műugrás, műlovaglás stb.),
• amikor a végrehajtásban az ellenfél cselekvése, illetve beavatkozása szerepel meghatározó tényezőként (vívás, küzdősportok, játéksportok stb.),
• amikor a versenyben, küzdelemben, azok egyes fázisaiban több megoldásra van lehetősége a sportolónak, de egyet ki kell választania, pl. a küzdő sportokban, játéksportokban.

Tapasztalati tény, hogy a 6–13 éves korúak sikeresen sajátítják el a bonyolult sporttechnikát is, amint ez úszók, tornászok körében jól megfigyelhető. A 14–18 éves életkori szakaszban tapasztalható sporttechnikai bizonytalanságnak hátterében rendszerint kondicionális okok – hiányos erő-állóképesség – rejlenek. A legbonyolultabb sporttechnikai feladatok, pl. összetett, új elemek tornában, cselek, rúgásfajták labdarúgásban, távoli dobásfajták kosárlabdában felnőtt korig megtanulhatók, majd a továbbiakban stabilizálhatók. 18 éves kortól az ismert sporttechnikai elemek tökéletesítésére, újszerű megoldásra, meglepetésszerű alkalmazásokra kell törekedniük a versenyzőknek. Az erőképesség és az erő-állóképesség, továbbá a gyorsaság és a gyorserő a sportágak többségében 18 és 30 éves kor között még jól fejleszthető. Az alap-állóképesség (aerob állóképesség) szinten tartása, az anaerob állóképesség fejlesztése 18 éves kor után is fontos edzői feladat

sportelmelet-1

Néhány megválaszolt kérdés speciális helyzetekre. NB II felnőtt női csapat kapcsán.

nb-ii-no-3

1. Hogyan lehet csapattaktikai edzést tervezni, ha a létszám nem haladja meg a 10 főt?

2. Milyen esélyed van tét szituációban rendbe tenni a lelki dolgokat?

3. Miként tudom az alapvető hibákat kiküszöbölni a mérkőzéseken, legyen az labdakezelés, labdaeladás?

4. Milyen lehetőségem van a védekezést összerakni, ha jóval kevesebb játékos áll a rendelkezésemre az edzéseken, mint 12 fő?


A válaszaim a következő,

1. Természetesen, ahhoz, hogy tisztán lássunk, meg kell határoznunk a konkrét célt. Részekre tudom venni a komplett csapatot.

Képes vagyok,
a. oldalak szerint (szélső – lövő – beálló – irányító) Lehet három is, de lövő szükséges, minden esetben. 

b. belső négy játékosra bontva (szélsők nincsenek).

c. irányító – lövő – beállóra bontva.
Értelemszerűen, ez a jelenlévő játékosok számától és pozíciójától tehetem függővé. Minden játék alapja a páros kapcsolat. A lényeges dolgok, úgy is itt dőlnek el, vagy mennek el! Ezért nem szabad attól megijedni, hogy a létszám nem ideális, mert minden helyzetben lehet, és kell is értelmes, építő gyakorlatokat alkalmazni. A játékosok nem érzékelhetik az edzőn, hogy a munka értelmetlen! Sőt, ki kell emelni, hogy ez szerencsés, mert csak velük fogsz foglalkozni. Ha a játékosok azt látják az edzőn, hogy ez büntetés neki, úgy ők is hasonlóan fognak a munkához állni.

nb-ii-noi-5

2. Nos, a véleményem az, hogy ha addig nem beszéltetek ilyen szituációkról edzéseken, ebben az esetben, sehogy! Mindent el kell magyarázni és mindent át kell élni egyszer ahhoz, hogy a mentális felkészítés sikeres legyen. Minden játékos és főleg a nők, vagy a lányok, kívánják a személyes támogatást lelkileg! Akkor fogja jól és bátran érezni magát egy játékos, ha testben és lélekben erősnek és felkészültnek érzi magát.

a. Tudja a szerepét a csapatban, tudja, hogy mit vársz el tőle

b. Kellő erősnek érzi magát ahhoz, hogy amit elvársz tőle, fizikálisan megfelel hozzá

c. Abban a szerepkörben, amit el kell látnia a csapatban, technikailag felkészítetted (például, támadások alatt hogyan cselezzen, hogyan és mi dobjon kapura, ha védekezik, mikor ütközzön, és mikor sáncoljon stb.)

d. Tudja, hogy mit vársz el tőle. Persze ettől többet is tehet a csapatáért, de a minimális elvárással tisztában kell lennie! Gondoljunk csak bele, a számonkérés, ha nem előzi meg utasítás, hogyan történne meg?

e. El kell hinniük a játékosoknak, hogy képesek megfelelni az elvárásoknak! Szóval a csapat taktika, amit kitaláltál, az megvalósítható, mert nem haladja meg az ő aktuális képzettségi szintjét! Ne várj el olyan dolgokat, amit nem beszéltetek át!

nb-ii-1

3. Ismerni kell a játékosainkat annyira, hogy az elkövetett technikai hibák a felkészületlenség eredménye, vagy az izgalom, a határozatlanság következtében alakulnak ki. Tehát ha ezek a labdaelejtések edzésen nem fordulnak elő, akkor valószínű, hogy nem a felkészültség hiányossága okozza. Előfordulhat az is hogy az ellenfél az, aki kikényszeríti a hibákat! Akkor ennek lehetnek taktikai fegyelmezetlenségek és pillanatnyi figyelmetlenség is az okozója. Ennek az előjele, ha kapkodnak, vagy határozatlanok magukkal szemben. Ha az edzéseken is előfordul a sok hiba, nincs mit tenni, vissza kell nyúlni az alapokhoz, mert képzettségbeli hiányosságaik vannak, amit gyakorolni kell!

nb-ii-no-4

4. A második pontban már említettem, hogy a létszámhiányos edzéseken, csapatrészekre, vagy oldalakra bontva tudjuk gyakoroltatni a taktikai elképzeléseinket. A védelemben is a páros kapcsolatok hatékonysága fogja eldönteni az eredményességet. Tehát ettől ne féljünk és ne is említsük a tanítványaink előtt, hogy ez milyen baj, hogy nem tudjuk 6:6 ellen gyakorolni a taktikánkat, mert a végén, az önkritikával nem rendelkező játékosaink az edzőre fogják fogni, hogy ezért, vagy azért nem működik valami! Szóval, inkább emeljük ki, hogy ez milyen jó, mert így jobban tudunk segíteni Nekik, hiszen kevesebben vannak, és így több idő jut egyénileg Rájuk! Ez a hozzáállás, a 2. és a 3. kérdésre felvetett témára egyértelműen vonatkozik! A legfontosabb, hogy ne lássák rajtad a félelmet és a határozatlanságot, mert hajlamosak ebbe kapaszkodni baj esetén!

nb-ii-no-2

Miért lehet bonyolult általánosságban, a 11-12 éves gyerekek képzése?

u12-farkasok-2

A 11-12 éves gyerekek között akadnak olyanok, akik nem régen tették meg az első lépéseket, de olyanok is vannak szép számban, akik már négy éve óta foglalkoztatva vannak. Ez az a korosztály, ahol nemcsak a játékba állítás kezdete, hanem a biológiai életkor különbözőségei is nehézséget okozhatnak a képzés folyamán. Alkati és fizikai adottságok eltérései. A koordinációs képességek teljesen eltérő megjelenései. Nézzünk néhány példát arra, miért is bonyolult ez az évjárat?

Mit tehetünk annak érdekében, hogy áttekinthetőbb legyen a 3:2:1 es védekezés?

– A térben látás és helyezkedés, illetve a mélységi és szélességi irányok tisztán kezelhetőségét kiválthatjuk az egyszerű fogójátékokkal. Többek között azért játszatjuk előszeretettel, hogy a gyors irányváltások, az elindulás és megállás kellő hatékonysággal tudjon beépülni a képzésbe. A labdatartó és pontszerző játékkal képesek vagyunk előkészíteni a különféle irányból történő labdaátvételt, illetve ellenkezőleg, éppen ezt megnehezítve, a labda megszerzésére irányuló elővételezést, a jobb térben látás fejlesztésével.
– A gyerekek némelyikének gondot okozhat a labda elkapása is, illetve ha ez sikerül, a labda kidobásához szükséges felkészítő tevékenységet sem képes olyan gyorsan végrehajtani, ahogy ezt tudatilag már képes lekövetni. Éppen ezért, szükséges elkezdeni a váltakozó átadásokkal variálható játékok elindítását már 10-11 éves korosztályban.

u12-farkasok-3

– A labdaátvételének módja és a labda továbbításának módja, szintén fontos képzési anyag, amit sokan nem vesznek elég komolyan és magától érthetőnek tartanak az oktatás során. Foglalkozni kell vele!
Addig, amíg a fentiekkel nem képesek a gyerekek meg birkózni, ne várjuk el, hogy a védekezésben ügyesebbek lesznek. Ezt leginkább a feszülés és nyújtás ellenoldalisághoz tudnám hasonlítani. Amikor az izom megfeszül, az antgonista párja nyúlik. Ilyen megközelítésben tehát, azok az edzők akik, nem tanítják meg kellően a támadó játék alapjait, nem fognak előrelépni a védelem lépéseinek megértetésében sem! Ezért vannak még mindig olyan felnőtt játékosok, akik nem tudnak védekezni, vagy támadni. Képzési hiba történt!
A cicajátékok alkalmazása egy adott behatárolt területen belül, azért hasznos, mert a gyerek érezni fogja, hogy a helyezkedésével, megnehezítheti a háta mögött lévő ellenfele mozgásterét.
Ha az egyszerűtől akarunk haladni az összetett felé, célszerű a kis területtől a kis létszámú feladatok gyakorlásával kezdeni. Ha a támadójátékot helyezzük előtérbe, kezdjük a 2:1 elleni játékok variálhatóságával. Adjunk megkötéseket a támadóknak, hogy mit lehet és mit nem. Így lehetőséget adunk a védőnek is, hogy előre gondolkodjon. 3:2 esetében, már lehet a védők mögé befuttatni egy támadót, de a megkötések még mindig legyenek jelen. Ilyen, hogy csak egy labdaleütés és egy labdaátadás lehetséges a támadóknak.
A 3:2:1 védelem alapja az ékzavaró és a hátsóközép kapcsolata. Ezzel kezdjünk és haladjunk a pálya széle felé térben és létszámban is.

Mit lehetne tenni, hogy az edzések hatására eredményesebbek legyenek a gyerekek?

– A gyerekek többsége, menekül a labdától. Nem azért ütik le, hogy előnyöket formáljanak és irányokat váltsanak, hanem azért, mert bizonytalanok. Szeretnék tovább birtokolni a labdát és a labdaleütés, a legegyszerűbb formája ennek. Ezért van ma is olyan felnőtt játékos, aki ha kell, ha nem, leüti a labdát! Ezt is kezelni kell utánpótlás szinten! Ha közel kerülnek a labdás támadóid a védőkhöz csak oldal irányban képesek elmenni tőlük. Éppen ezért kell megtanítani nekik a visszahúzódás „törvényét” azaz, mindig mozogjon hátra labda nélkül (távolodjon el a védőjétől), hogy előre mozgás közben tudja átvenni újból az oldal irányból érkező labdát. Sok gyerek a labdával, nem mer szögben mozogni előre jobbra, vagy balra, csak egyenesen szembe a védővel. A háromszögben történő mozgás szintén „törvény”erejű labdás támadónak és védő játékosnak egyaránt! gyakorolni kell!

u12-farkasok-1

A türelmetlen, és „okoskodó” szülő kezelésére van e megoldás?

Igen, sajnos ez is általános tendencia. Folyamatos párbeszéd, állandó kommunikáció szükséges a szülök esetleges túlzó elvárásainak csillapítására! Az a jelenség hogy egy-két évvel fiatalabb gyereket tesznek oda edzők, nem egyedi eset. Persze akkor könnyebb a helyzet, ha ezek a gyerekek a saját kronológiai életkoruknak megfelelő csapatban is tudnak játszani. Ilyenkor csak annyi a teendő, hogy elmagyarázza az edző a szülőknek, hogy létszám hiány miatt az előírásoknak megfelelően kell nevezni a csapatot.
Ajánlott találni olyan időpontot, amikor a szülők számára nyílt napokat szervezhet a nevelőedző. Ezek a napok olyan célzattal szerveződjenek, hogy mutassák be a gyerekek, az aktuális állapotukat a szüleiknek. Az edző, előtte elmagyarázza nekik, hogy az adott életkorban mit kellene tudniuk a gyerekeknek a taktikai feladatokból, a technikai felkészültségből, vagy éppen a jellemző kondicionális állapotukról. Ennél hitelesebb tükröt nem lehet felállítani a kétségekkel bíró szülőknek.

u12-farkasok-4