DBands gyakorlatok a labdajátékosok részére.

DBands

A Dynamic Bands a rugalmas ellenállások új generációs eszköze.
A DBands egy innovatív új eszköz, aprólékosan kidolgozott szakmai tematikai háttérrel, mely a legkorszerűbb funkcionális edzésmódszerek alapelveit követi.
Nagy előnye, hogy kis helyigénye, egyszerű kezelése valamint anyagi elérhetősége miatt egyszerre nagy létszámú foglalkozásokon, csapatsportokban is kiválóan alkalmazható!

Az alábbiakban néhány edzésgyakorlatban bemutatom, mennyire sokoldalúan tudjuk használni az eszközt.

Vendégségben Pozsonyban.

SK Talent

Megtisztelő felkérést kaptam a Szlovák Kézilabda Szövetség részéről. A helyi szakemberek, aktuális továbbképzésük alkalmával, lehetőséget kaptam elméletben, és gyakorlatban is bemutatni, a kisiskoláskorú gyermekek játékba állításának módszertanát. Arról, beszéltem, hogy számomra mit jelent, és hogyan csinálom a kicsi gyermekek játékhoz fűződő szeretetének kialakítását. Többek között kihangsúlyoztam, hogy a játék és gyerekközpontú nevelőmunka, hogyan építhető fel és miből áll? Hogyan kezdjünk a gyerekekkel foglalkozni, és lehetőleg ne a felnőttek értékrendjéhez igazítsuk a foglalkozásokat. Lényeges, hogy a korai versenyeztetés, ne menjen a képzés rovására és vegyék figyelembe az életkori sajátosságokat!
A téma érdekes és valójában újszerű volt számukra, mert, Szlovákiában 10 éves életkortól fiatalabb gyerekekkel nem igen foglalkoznak a sportklubok. Kivételt képez a Dunaszerdahelyi SK. Talent, ahol évek óta, kiváló nevelőmunka folyik Brunczvik Tünde edző irányításával.
Erről személyesen is meggyőződhettem, hiszen a 7-8 és a 9 éves kislányok alkották a gyakorlati bemutatón a demócsapatot. A csatolt filmek, részleteket közvetít a bemutatóból. Bízván abban, hogy mások számára is adhat némi segítséget!

A játékok előtérbe helyezése volt az elsődleges szempont.

Labdaügyesség fejlesztésének előtérbe helyezése, illetve az életkori sajátosságokra építhető technikai, taktikai képzés.

Visszatalálni a régi sikerekhez! Újra tudjunk örülni!

siti
Mostanában sok érdekes és főleg negatív hangvételű tanulmány, értékelés, de legfőképpen kritika érte a hazai kézilabdasportot, két felnőtt válogatottjának eredménytelensége kapcsán. Természetesen engem is foglalkoztat ez a téma, de én inkább előre néznék, és a dolgok jó irányba történő elmozdulásával kapcsolatban osztanám meg gondolataimat!

Igen, változtatni kell! A változások idézik elő a fejlődést! Azonban, mit tehetnénk, és hogyan fogjunk hozzá, hogy idővel a dolgok, visszataláljanak a régi jó tradíciókhoz? Milyen lehetőség nyílna egy gyorsabb ütemű, és egy hosszabb lefutású folyamat elindításához?
Az anyag célja, hogy legyen előre prognosztizálható, a válogatottak stratégiai és személyi állományának fejlődése!

Gyorsabb ütemezésű változások beiktatásának előfeltételei

– Minden új, vagy stabilizációs intézkedésnek, a hosszú távú folyamat szerves és megalapozó részévé kell válnia

– Ahhoz, hogy a szemléletmód alakulni, majd idővel átalakulni tudjon, következetesnek kell lenni.

– Nem szükségszerű türelmetlenül, kapkodva építkezni.
– Az állandósult megfelelési kényszer, minden résztvevő figyelmét elveszi a lényegről. (vezető, edző, játékos)

– Lényeges az egységes kommunikáció elérése. Szövetség – Játékosok – Klubok – Média felé.

– A MKSZ mindenkori erejét, tekintélyét és hitelességét, a korábbitól eltérően, a változásokra nyitott, sokoldalúan megalapozott, a szakterületükön (főleg gyakorlatban) kiválóan teljesítő kollégák bevonása fogja meghatározni. Rengeteg új, hasznos, a mi sportágunkban is felhasználható ismeretanyag halmozódott fel az elmúlt tíz egy néhány évben. A fejlődést a változások idézik elő.

– Lényeges, hogy a gyakorlati ismeret, váljon elméletben is követhető evidenciává és ne fordítva.

magyar kézi

Rövidtávú feladatok szükségszerű beiktatása

1. Az első legalapvetőbb szemléletbeli változás az legyen, hogy ne csapatban gondolkodjon a Szövetség, hanem a legjobb játékosok foglalkoztatásával.

2. A játékosok egyéni adottságai, képességei határozzák meg a csapat erejét. Tehát a válogatás szempontjai lépésenként,

a. Legeredményesebb játékosok kiválasztása posztok szerint.
b. Konszenzust köt a Szövetség és a klubok vezetése egymással. A Szövetségnek elvárásai és követelményei lesznek az adott kiválasztott játékossal szemben, hogy képzése a Szövetség szándékai szerint történjen a klubban folyó szakmai munkában is.
c. Ha ebben nincs konszenzus, a játékos ne legyen tagja a válogatottnak.
d. Amennyiben kialakult a keret, meg kell találni azokat a taktikai elemeket, amikben a játékosok a társaikkal közösen, a legjobb teljesítmény elérésére lesznek képesek.
e. Nem játékrendszerben, hanem alapjátékokban kellene gondolkodni. Ezek páros, társas kapcsolatok legyenek.

3. Ne egy felállított játékrendszer keresse a játékosokat, hanem a játékosok képzettsége és tudása határozza meg a kialakított játékhelyzeteket.

4. Ez a felfogás, lehetőséget ad a különféle karakterek más-más összetételű, vagy mindig azonos párban, vagy társas kapcsolatban szereplő játékosok alkalmazására.

5. Ezzel a lépéssel, minimalizálni lehet a meghatározó, vagy a „zongoracipelő” játékosok beskatulyázásának tényét. Pontosabban, az esetleges cserejátékosok, a saját magukra kialakított kapcsolatokban és alapjátékban kell helytállniuk, ami kizárja a „testidegenséget” a játék alatt. Ebben a forgatókönyvben, a játékosok mentalítása, önbizalma is stabilizálódhat, hiszen azt teszi, amiben jól érzi magát.

6. A védekezés felépítése is összefügg a válogatás szempontjaival. El kell dönteni, hogy a kiválasztott játékosok, milyen védekezési rendszerben tudnak együttműködni, adottságaik és képességeik alapján.

7. Napjaink kézilabda játékában, csak a támadó jellegű védekezésnek van létjogosultsága, de nem az 1:1-ben történő formája, hanem társas és csapatrész kapcsolatokra felépítve.

8. A kapus és a védelem közötti kapcsolat kialakítása, felépítése is adottság és felfogás kérdése legyen. A kapus karaktere, stílusa határozza meg az előtte álló védelem taktikáját és ne fordítva.

9. Nem elhanyagolható változást kell előidézni a szakmai stábot illetőleg. Ma már egész csapatok állnak egyes válogatottak mögött. Ennek kialakítása szintén lényeges kérdés lehet.

– orvos
– fizióterapeuta
– gyógytornász
– masszőr
– életmód, spottáplálkozási szakember
– kondicionáló edző
– pályaedző
– kapusedző
– videó elemző
– technikai vezető

10. Ma már nem megengedhető, hogy a kiválasztott kerettagok táplálkozása, életmódja ne legyen szigorúan személyre lebontott. Ebben is konszenzusra kell jutni a klubokkal.

11. A kerettagoknak állandó kontroll alatt kell lennie a Szövetség számára, legyen az egészséges táplálkozás, vagy a kondicionális, vagy éppen a technika képzésben történő elvárás.

12. Idővel, egy sajátos arculattal, alapvetően „magyaros” kézilabdával kellene előrukkolni! Az igazi, magyarokra jellemző játék, legyen karakteres, szellemes és nehezen elemezhető. Ennek lényege az egyéni kreativitás, és a sok páros kapcsolat számtalan lehetőségében rejlene. Ezzel egyszer és mindenkor, lezártnak lehetne tekinteni, a konzervatívnak mondható figurális játékot! Így a megszerezhető gól lehetősége, ne a játékokban, hanem az egyén helyzetfelismerő készségében jelenjék meg! Régmúlt tradíciókon alapszik a „magyaros játék”! Tudomásul kell venni, hogy az évek felgyorsították, agresszívvé tették a játékot. Nincs idő hosszú lefolyású támadásra.

kezilab_magyaro

Lényeges taktikai alapelemek, amik a fent említetteket tartalommal megtöltik.

– Szélességi játék, ami a középső területtől a szél felé történő területszerzéssel valósuljon meg.
– Beálló körüli támadás előkészítés lényege az azonnali létszámfölény kialakításnak.
– Kettes védő feletti átlövések, túloldalról érkező rövid, vagy hosszú labdák, azonnali megtámadásával.
– Keresztmozgások és szélességi játékok egymásba történő átmeneteinek alkalmazása.
– Szélességi játékok, két beállóba történő befutással variálva, akár keresztezéssel is.

Hosszabb lefolyású elképzelések, egy tudatosan felépített koncepció szerint

– Szükséges lenne egy hosszabb periódust átölelő, tervszerű programra, amely előirányozná az elkövetkezendő 5-10 év fejlődési szakaszait.
– Javasolnám, hogy ne csak olimpiai ciklusban gondolkozzunk. Merjünk hosszabbat tervezni!
– El kell érni, hogy 18 éves életkortól már csak azok a tehetségek maradjanak a Szövetség kontrollja alatt, akikről nagyon kis eltéréssel, de biztosan meghatározható, hogy felnőtt kerettagok lesznek pár éven belül. Tervszerű utánpótlás-nevelés szükséges!

– Az ifjúsági életkor, még korai, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le a sportág számára, hogy a rendszerben lévő tehetségek közül ki az, aki beváltja a hozzá fűzött elvárásokat vagy sem.

– A serdülő és az ifjúsági életkorú válogatottakkal szemben, hasonló elveket kell idővel állítani, mint a felnőttek esetében. Nagyon lényeges szempont legyen, hogy a válogatási elvek és a válogatottban folyó szakmai munka, egy gondolatiságban és azonos szakmai elven nyugodjanak.

– Erőteljesen változtatni kell a jelenlegi helyzeten, miszerint a kiválasztott tehetségeket nemcsak versenyeztetni, hanem képezni is kell. Ehhez szükséges a Szövetség konszenzusos megállapodása ezekkel a klubokkal is. Fontosnak tartanám, hogy a fiatal tehetségeket ne zárjuk el a korai szakmai beavatkozástól. Azonban legyen lényeges, hogy az életkori sajátosságaikat kötelezően vegye figyelembe minden felelős szakember a képzések során.

– Ki kell alakítani, legkésőbb 20 éves életkorra a helyes táplálkozás és életmód, illetve a megfelelő képességfejlesztés tervszerű folyamatát! Jó esetben erre, már 14-15 éves korban, kellő ismerettel kellene rendelkezni.

Egyénileg képezzük a tehetségeket, ne csapatokban.

magyar-ferfi-kezilabda-valogatott650x433