TANÍTSD MEG A GYEREKEKET JÓ DÖNTÉSEKET HOZNI!

DSC_2738 Mindenki számára egyértelművé szeretném tenni, hogy a képzés az utánpótlás nevelésben egy hosszantartó folyamat. A megvalósítandó célokat egymásra építve kell életre kelteni. A véleményem az, hogy nagyon nehéz csak egy valami dologra koncentrálni a képzés alatt. Mivel a kézilabdázásban használatos mozgások egy összetett pszicho motorikus kapcsolatlánc eredménye, ezért célszerű magát az oktatói folyamatot is összevontan kezelni. Azzal a megkötéssel, hogy minden képzési periódusban prioritásként kell kezelni az aktuális célfeladatot. Hibát követünk el a nevelés és az oktatás területén, ha a kiemelt cél túl van dimenzionálva, mert így a vele egységben működő részelemek nem kapnak elég figyelmet. Tehát nemcsak a végső cél elérése a fontos, de maga az út is, amin és ahogy eljutunk oda! ( Sajnos a szakmai továbbképzéseken is ezzel a hibával találkozhatunk többségében. A tudásra éhes nevelőedzők nem a „végtermékre” kíváncsiak, hanem az ÚTRA, ahogyan eljutott idáig egy csapat! ) Hiszen ez idő alatt változik, fejlődik a személyisége és válik tapasztaltabbá az egyén. Induljunk ki abból, hogy a család mikroközössége, vagy a gyermek környezete mennyire képes formálni, kialakítani a személyiségét, gondolkodását, viselkedését. Pontosan ezért nem mindegy, hogy mi nevelőedzők, hogyan és milyen stílusban oktatjuk Őket.

kereszt 1

Ahány hely annyi szokás. Léteznek kiemelten jó, és akadnak nagyon kedvezőtlen helyzetben lévő oktatási színterek. Ma még azok a bázisok vannak túlsúlyban, ahol a körülmények és a lehetőségek nem könnyítik meg az edzők munkáját. Nincs elég gyerek, kicsi a terem, vagy csak néha jutnak be oda. Az itt tevékenykedő edző személyisége, felkészültsége, pedagógiai érzéke és pozitív kisugárzása csodákra képes. A csoda, a kölcsönös odafigyelésben van! Irányítani kell a képzést. A tanítás helyett, olykor szelektálnak a könnyebb helyzetben lévő edzők. Megtehetik, mert sok a gyerek. Még az is megeshet, hogy ebben a közegben a tanítványok, önmagukhoz képest, minden külső irányítás nélkül is fejlődni fognak. Gondoljunk csak bele, mi lehetne akkor, ha az edző ezt a folyamatot gyorstani, vagy pontosítani is tudná.

A sokoldalúság és a nyitottság nemcsak az edzők felkészültségét, hanem a tanítványok fejlődését is meghatározza.

3

Bármilyen sportjátékban legyen ez védekező, vagy támadó tevékenység, zavaró külső körülmények leküzdésével valósulnak meg. Tehát maga a cselekvés, amit gyakorol, minden esetben mérkőzés szituációban kerül alkalmazásra. Nem elég csak arra koncentrálni, hogy a képzés résztvevője az egyén. Hiszen vannak társai és ellenfelei, akik egy időben segítik és hátráltatják a tevékenységét. Az oktatási fázis első részében igyekezzünk egy fajta „steril” környezetet biztosítani tanítványaink számára! Ennek lényege, hogy az egyén csak saját magára koncentráljon. Tanulja meg, hogy bizonyos technikai elemek létrejöttében, milyen sorrendben, ritmusban, vagy terjedelemben történik meg a gyakorolt mozgás. Például egy felugrásos lövés esetén, nagyon fontos a lendítések (láb, kar) egymásra épülése, tempója és iránya. Ne akarjunk rákényszeríteni gyerekekre olyan technikai vagy taktikai elemek tanulását, amire még nem képes értelmileg reagálni. Bármilyen taktikai elemet építünk is be a képzés folyamatába, ha hiányzik a kellő technikai érettség, nem tud hatékonyan működni! Egy taktikai elem attól lesz hatékony, ha a benne szereplő játékosok kellő időben és jó irányban mozognak az ellenfél legyőzése végett, legyenek ezek labdát birtokló vagy labda nélküli játékosok.

Tanítás 3

Visszacsatolva a kezdeti gondolathoz, el kell jutnunk a képzés alatt arra a szintre, amikor verseny-, vagy mérkőzésszerű körülmények nehezítik tanítványaink cselekvéseit. A nevelés elsődleges feladata, hogy megtanítsuk őket jó döntéseket hozni. Hiszen ezen alapul a győzelem. Csak az tud jó döntéseket hozni, aki ismeri saját magát. Lényeges szempont tehát a képzés folyamán a döntés helyzetek kicsikarása és az ebben való instruálás pontossága. A gyereknek meg kell tudnia, hogy mitől jó egy „húzás” és mikor kell kilépni a támadójára! Nekünk edzőknek talán természetes, de mi sem voltunk mindig tájékozottak. A verseket is soronként tanuljuk meg, úgy hogy mindig sokat ismételjük! Így van ez a mi esetünkben is. Kettő lépést haladunk előre és egyet hátra! Addig kell helyben járni, amíg a csapatom nagyobb hányada már megérett a következő lépésre!

Az önmegismerési folyamatot már kisiskoláskorban el tudjuk kezdeni. Folyamatos javítás és instruálás szükséges ehhez. Erősíteni kell minden gyerekben a pozitív dolgokat!
Minden gyerek szeretne győzni, de csak az képes erre, aki a lelkesedésen kívül rendelkezik olyan képességgel, készséggel, amit a korosztályokra bontott képzési anyagok tartalmaznak, de ezen felül képes rá, hogy

1. Kialakítsa a helyzetet
2. Felismerje a helyzetet
3. Kihasználja a helyzetet

Persze ez az állítás igaz a jól és eredményesen teljesítő csapatokra is. Azonban ha nincs a csapatodban egy-két olyan játékos, aki e három tételből legalább kettőben nem képes jól közreműködni, komoly hátrányba kerülhet az ellenfelével szemben.

Kézi 1

Gondoskodjunk arról, hogy az edzésfeladatok alkalmával, elég gyakran állítsuk döntés elé a tanítványainkat! Ha nem figyelünk erre kisiskoláskorban, komoly hiányosság lehet ez ifjúsági, vagy junior életkorban. Rengeteg előkészítő, rávezető játék áll a rendelkezésünkre, hogy ezen a téren el tudjunk indulni. Milyen lépések vannak a tanítás folyamán?

I. Az új elem megismertetése, bemutatása

a. Verbális, magyarázat
b. Vizuális emléktár felépítése

II. Mozgás globális (egész) végrehajtása, legyen az egészről fogalma

III. A mozgás elemeinek felépítése a prioritás mentén

IV. Irány, sebesség, terjedelem, távolság, tempó érzékelése

V. A „steril” környezetben végrehajtott elem gyakorlása

VI. Több ismétléssel a sebesség fokozásával, taktikai elem kapcsán a döntés helyzetek kialakítása, megismertetése

VII. Zavaró körülmények felállítása, egy-egy döntési lehetőség sulykolása

VIII. Mérkőzés szituációk kialakításával történő gyakorlás

Mindenesetben tudjuk, és ismerjük fel a képzés folyamán, hogy a tanítványunkat információkkal kell elhalmozni ahhoz, hogy kellő tudatossággal legyen képes reagálni a külső körülmények változásaira!
Persze vannak olyan követelmények, amit teljesíteni kell még abban az esetben is, ha erre nincs értelmileg és kondicionálisan felkészítve a csapatunk. Ilyen a mélységben nyitott védelem vagy az emberfogás alkalmazása különféle korcsoportokban. ( MKSZ kötelezően kiadott elvárása, versenykiírás) Nem létezik az a tíz éves kisgyerek, aki kellőn tudná értelmezni a 3:2:1 es védelem lényegét! A bajnokság középső szakaszára azonban a prioritásokra, már képesek figyelni a gyerekek! Amit fejben nem, azt lelkesedéssel és lábbal meg tudnak oldani. A többi az edzőn múlik, hogy mit tesz a továbbiakban.
Tanítás 2

Mit kell tudni a kézilabdajáték oktatásáról az általános iskola alsó tagozatban?

Az MKSZ engedélyével
_MG_9563

Mindezt a Szegedi utánpótlásedző továbbképzés kapcsán jutott eszembe. Nagy élvezettel néztem Mandl Alice bemutatóját. Több értékes és érdekes anyagot kaptunk!

Ez a játék attól szép és izgalmas, hogy az egy csapatban végrehajtott közös mozgások sokszínűségére, a játékosok egyéni adottságára és képességeire építve olyan érzelmi hatások törnek a felszínre, amihez hasonlót csak nagyon kevés testgyakorlati ág képes kiváltani.


A kérdés pusztán csak annyi, hogy mikor jöhet el az az idő, amikor a gyermekek már minimális kapcsolatokat képesek teremteni egymással a játék folyamán. Az alapok lerakására legnagyobb esélyünk a 1. osztályban van. Természetesen még az első osztályosok mozgástanításakor kell megteremteni az ehhez szükséges alapokat.


Magától értetődően a koordináció és a kellő ritmusérzék fejlesztése elengedhetetlen feltétele lesz ennek.
A 3. és főleg a 4. osztályos gyerekek már képesek lesznek arra, hogy csapatjátékot játsszanak.
Nagyon sok érdekes és hasznos testnevelési játék áll a tanárok rendelkezésére, hogy a már meglévő alap-, illetve felfogóképesség birtokában magát a kézilabdázást művelni és nem utolsósorban élvezni is képesek legyenek a tanítványaink. A „cicajáték”, „fogójáték” vagy a „fogyasztójáték” alkalmazásával előkészítettük vagy megteremtettük a közvetlen kézilabdajáték, illetve a csapatban történő együtt mozgás feltételét. Örömet kell, adjon a kézilabdázás még akkor is, ha megkötések nélkül vagy a versenyszabályok be nem tartásával kell foglalkoztatni agyerekeket egy-egy játék folyamán.

Nem jó irányban halad az az oktató, aki már kisgyermekkorban vonalat húz az úgynevezett „ügyes” és a „nem ügyes” gyerekek közé. Sok oka lehet annak, ha valaki nem tudja élvezni a játékot:


– nem érti a szabályokat;
– érti, de nem tudja megjegyezni;
– érti, de nem képes megcsinálni azért, mert:

A) hiányzik a koordináció;
b) nem megfelelő az egyensúly-érzékelése;
C) fél valamitől;
D) nem jó a térérzékelése;
E) térlátási gondjai vannak;
F) képtelen még egy időben több dologra koncentrálna

Fontos!

Tegyük mindig lehetővé, hogy a játék mindenki számára a lehető legegyszerűbb legyen a mozgáskoordináció és az érthetőség szempontjából.

NEKA képzési anyaga (játékok, küzdelem, képzés) részlet.

Az MKSZ engedélyével
kissszilard imre vili

Ifj.Kiss Szilárd és Imre Vilmos edzők közremüködésével nagyon érdekes bepillantást kaphattak a NEKA hallgatóinak segítségével mindazok, akik a Balatonfüredi edzőtovábbképzésen megtekintették bemutatójukat. A NEKA képzési anyagában található technikai képző gyakorlatok, címmel.

1. Ha van kellő időnk és fantáziánk sok érdekes dologgal tudjuk színesíteni foglalkozásainkat. Ebben a klipben több lehetőséggel van szerencsénk találkozni, amit beépíthetünk a saját környezetünkben is. Labda markolásával és az eszközzel történő hely és helyzetváltoztatások, keményen igénybe vehetik játékosaink kar, váll, mell és törzsizmait. A csukló és az alkar megfelelő megerősödése, alapja e gyakorlat (játék) végrehajtásának. A szabályok módosításával, nehezebbé, de egyben egyszerűbbé is tehetjük a játékot. Ezzel egy időben a túloldalon látható, milyen előkészítő mozgás szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk eljutni erre a szintre.

A következő játék egy fokozattal könnyebben végrehajtható. Fiatalabb vagy képzetlenebb gyerekekkel lehet játszani! A nem túl kényelmes testhelyzet, és a labda állandó markolása teszi nehézzé a feladatot.

2. A küzdőjátékok nagyon hasznos kellékei a gyerekek felkészítésének. Kellő harciasságot, a küzdelemben való „győztes” hozzáállást tanulhatják meg tanítványaink. Az első játékban több lehetőség nyílhat a cél meghatározás kapcsán. Labdaelütés, a társ elhúzása stb.
A második játék az egyensúlyi helyzetből történő kibillentést tűzi ki a célkeretbe! Több lehetőség nyílik ebben az esetben is például, a kiinduló testhelyzetek változtatásával.

A fogójátékban az edző minden esetben jelzi, hogy a „menekülő” játékosoknak milyen alakzatokba kell összeállniuk. (párba, hármasok, négyen stb.) A labdát birtokló fogó közvetlenül is képes megérinteni valakit, vagy az összeállt alakzatok előtt egy lövő csel végrehajtásával, jelzi, hogy röppenjenek szét a többiek. Ekkor lehetősége nyílik elfogni valakit a társak közül.

3. Ezen a felvételen, egymással szemben elhelyezünk játékosokat tetszés szerinti kiinduló helyzettel. A szemben lévők közül, akik azonos számjelzést kaptak, egyénileg küzdenek meg a labdáért. Sok variáció képzelhető el ebben az esetben is. Védeni kell a labdát, el kell csenni a labdát, gyorsan rá kell feküdni stb.

A kapus bemelegítés alatt, hogyan MOZGATHATJUK a mezőnyjátékosokat?

kapus 2

Balatonfüredi továbbképzés kapcsán, az MKSZ engedélyével..
Az edzők többsége vagy időzavarral küzdenek, vagy eleve kevés időt éreznek, hogy egy-egy fontos feladatot meg tudjon valósítani az eltervezett gyakorlatokból. Ezért lehetséges, hogy a kapusokkal történő bemelegítés idejére, (döntően időmegtakarítás végett) , minimális taktikai és fontos technikai elemeket csempésznek bele a kollégák.

A másik érzékeny didaktikai alapelv, hogy lehetőleg minél több játékos mozogjon a pályán egy időben a gyakorlatok alatt. Jó lenne, ha a lehetséges legrövidebb idő felhasználásával, tudna minden játékos a kapusnak lőni, és nem lenne szükség a sok-sok sorba állásra. Ennek megoldására, jó példát láttunk a Balatonfüredi továbbképzésen. Többek között, míg a kapusok szokják a kapuelőteret és a lövéseket, a mezőnyjátékosok különféle mozgással, eltérő pozíciókból indulva hajtják végre az edző utasításait.
Kapus 4
kapus 1
Természetesen ehhez pontos feladat-meghatározás szükséges és a figyelmes végrehajtás! Minden összetett feladatban az a nehézség, hogy minden részletre ügyelni kell! Hiszen a kapusokat kell melegíteni, ezért nem lényegtelen, hogy hová és mikor hajítják játékosaink a labdát? Ugyanakkor, figyelni kell a saját testére, a tempó-ritmus érzékre és nem utolsó sorban a taktikai feladatra, vagy arra amit az edző kér.

Ha kis játékokat, vagy küzdő feladatokat tervezünk és építünk be a kapus bemelegítő, ráhangoló idejébe, nem lehet lényegtelen számunkra az sem, hogy ezek a lövések milyen sűrűn érkeznek a kapusokhoz!
Hasonló a helyzet az ügyességi és a koordinációs gyakorlatok alkalmazása kapcsán is! A három felvételen ebből kaptunk ízelítőt, a Balatonfüredi továbbképzésen a NEKA fiataljaitól.

Kapus 3

Bogárdi István “A test izomzatának edzése”c. könyvből részlet. A felületes HÁTIZMOK FEJLESZTÉSÉNEK lehetősége.

A könyv témája iránti érdeklődés a sportolóban is fokozott, ha az „ősi” kíváncsiság hajtja, és elkötelezett híve a sportnak, de az edzőknél ez elvárható minimum, azaz kötelező érvényű. Ne akarjon úgy edzéseket vezetni valaki, hogy a gyakorlatok, az edzések anatómiai, élettani háttere ismeretlen számára. ÚJ KÖNYV – A test izomzatának edzése

Forrás / Bogárdi István: A test izomzatának edzése c. könyv

A hátizmok a test második legnagyobb izomcsoportját alkotják, mely magában foglalja a test legszélesebb izmát, a széles hátizmot (m. latissimus dorsi) is.

Hátizom 1

A felületes hátizmok fejlesztésének szempontjai ( részlet a könyvből)

Fejlettsége a törzs hátulsó régiójának meghatározója. Szemből a hónaljároknál a fejlett „nagy görgetegizommal”, valamint a jól kidolgozott „elülső fűrészizommal” együtt férfias, megnyerő látványt nyújt. A kidolgozott hát a vállal, valamint a keskeny derékkal egyenlő oldalú háromszögre hasonlít, viselőjét jogosan mondhatjuk „deltásnak”. A hát több izomból, izomcsoportból áll. Az izmok egy része egymást fedi, melyek fejlettsége a hát mélységét (vastagságát) növelik.

A felületes hátizmok

Húzoszkodás 1

A hát szélességét meghatározó izmok és azok fejlesztése

Széles fogású húzódzkodás és lehúzás gyakorlatok
• széles hátizom felső része (tapadási hely és csigolya eredésű részei)
• nagy görgetegizom
Görgetegizom

A hát mélységét meghatározó izmok és azok fejlesztése

Semleges és alsófogású hashoz húzó egy- és kétkezes evezésgyakorlatok
• széles hátizom alsó (ágyéki pólyai) rész, felső (gerinc-bordai) rész
• trapézizom középső (vállcsúcsi), alsó (tövisi) rész

Trapézizom

A mellhez húzódzkodás, mellhez húzás gyakorlatok főként a széles hátizom tapadási helyhez közeli, valamint a csigolyákon eredő részeire hatnak. További jelentős erőkifejtésű összehúzódást a nagy görgetegizom, a delta tövisi (hátsó) része, a trapézizom alsó (tövisi) és középső (vállcsúcsi) része, a rombuszizmok, a nagy mellizom hasi része, a karizom, a karorsói izom és a tricepsz hosszú fejének eredési helyhez közeli rostjai végeznek. A nyak mögé húzódzkodás és lehúzás a széles hátizom külső lefutású ágyéki pólyán eredő izomrészeire hat. A további jelentős
erőkifejtésű összehúzódást a nagy görgetegizom, a delta tövisi (hátsó) része, a trapézizom alsó (tövisi) része, a rombuszizmok, a karizom, a karorsói izom, valamint a tricepsz hosszú fejének eredési helyhez közei részei végeznek.Ezeknél a gyakorlatoknál főként széles fogást alkalmazunk.

Minden olyan hátizom gyakorlat, amely nem a fej mögött történik, valamilyen arányban a széles hátizom minden részére hat. A ,,nyak mögötti” hátgyakorlatok (húzódzkodás, lehúzás) a széles hátizom alsó (ágyéki pólyai) része fejlesztésének gyakorlatai.

A gyakorlatok alkalmazásánál a legnagyobb kérdés, hogy húzódzkodjunk vagy lehúzzunk? Melyik a jobb, melyik a hatásosabb a hátizom fejlesztése érdekében.

Húzockodás 4

Ha tudsz húzódzkodni, akkor húzódzkodjál! Ha egyet tudsz, társ segítségével hajts végre többet! Ha ötöt tudsz, végezz annyi sorozatot, amennyivel kb. harminc ismétlést végre tudsz hajtani! Tehát a húzódzkodás mindig elsődleges a lehúzásokkal szemben. Vajon miért? Mindenféleképpen a gravitációs erő miatt a testsúly súlypontjának, és súlyvonalának (vektorainak) helyzete, valamint a széles hátizom elhelyezkedése közötti összefüggésben kell a magyarázatot keresni. A széles hátizom tapadási helyének teljes nyúlását, mind a húzódzkodásnál, mind a lehúzásnál megfelelő módon tudjuk biztosítani. Az eredési hely megfelelő nyújtását, valamint az ágyéki pólya előfeszítését tökéletesen – a maximális terhelés a súlypont vonalában (erővonalon) halad, ami a célzott izmok eredési helyénél, vagy annak közelében található – csak a húzódzkodásoknál tudjuk elérni.

Húzoczkodás 3

Emellett a terhelés erővonalai „rostlefutás irányúak”, tehát a legkedvezőbb, ezért a leghatékonyabb (a lehúzásoknál csak a szabályosan végrehajtott gyakorlatok esetén)! Ugyanez vonatkozik a trapézizomra is! A húzódzkodások és lehúzások döntően a hát szélesítésének a gyakorlatai, és nem adják meg a hát kívánt mélységét. Ennek oka, hogy ezek a gyakorlatok főképpen a széles hátizom tapadási helyéhez közeli izomrostjait dolgozzák meg. Mégis sokat lehet tenni ezzel a kétféle gyakorlattal, de főleg a húzódzkodásokkal annak érdekében, hogy az eredési hely rostjai kirajzolódjanak. A gyakorlat kezdeténél a teljes izomhossz megnyúlik (A húzás irányában!), majd az összehúzódás végénél, helyétől függően teljesen, vagy részlegesen összehúzódik. Az eredési helynél való részleges összehúzódás a kirajzoláshoz nagymértékben hozzájárul. A másik ok, hogy a szabálytalan gyakorlatvégzés főleg a lehúzás széles fogású húzódzkodásnál a gyakorlat teljes tartományában a könyök a test előtt helyezkedjen el, ami a lehúzások esetén gyakori és alapvető hiba (a lehúzás „karból” történik).

Lehúzás 2.

Alapgyakorlatok, melyek a végrehajtásnál a gyakorlatok súlyponti helyzetében különböznek a húzódzkodásoktól. Mivel a súlypont helyzete, valamint a testsúly nagysága nem befolyásolja a végrehajtását, a szabadságfokok száma nagymértékben megnövekszik. Viszont a csigás lehúzásoknál mindenféleképpen alkalmazni kell a combcsonton való feltámasztást, hogy a kiválasztott súllyal a gyakorlat biztonságosan végrehajtható legyen.

Lehúzás

A súlypont és a súlyvonal – és ezzel a végrehajtásnál fellépő erők erővonalai (vektorai) is, valamint azok hatása – eltolódik a feltámasztás irányába, ezért az nem a széles hátizom összehúzódó izomrostjainak közelében lesz. Ez a gyakorlat hatékonyságát csökkenti).

Itt a stabilizáló izmok megfeszített állapotukkal nem csak a gyakorlat végrehajtásához szükséges „merev” testhelyzetet biztosítják, hanem a gyakorlat végrehajtása érdekében a lehúzás erőkifejtésével szembeni ellenállását is.

A húzódzkodások saját testsúllyal végezhető alapgyakorlatok, melyeket könnyíteni gépes megoldással, nehezíteni testre többletsúly felrakással lehet. A húzódzkodásoknál (lehúzásoknál) minden esetben a kiinduló alaphelyzet a fej feletti nyújtott, de izomfeszüléssel járó kartartás. Ennek az lesz az eredménye, hogy bármely irányú elmozdulás esetén a tapadási ponthoz közeli izomrostok folyamatosan munkában vannak, fejlődnek, a hát szélességét növelik.


Húzódzkodás, lehúzás gyakorlatok (döntően a hátizom szélességét fejlesztő gyakorlatanyag)

Húzoczkodás 2

Evezések, evező mozgások gyakorlatai (döntően a hátizom mélységét meghatározó gyakorlatanyag)

Evezés

Forrás: Bogárdi István: A test izomzatának edzése